A búza és a különféle gabonák nagyon sokféleképp kérnek, és kapnak is helyet étkezésünkben. Kenyérben, kásákban, salátákban vagy akár önállóan is elkészítve. Betegségelhárító, egészség megőrző mágikus tulajdonsággal ruházták fel ezt a szent növényt. Jól tudták ezt az öregek, s így az első kévéből jutott az állatoknak, hogy így hárítsák el a betegséget róluk.

A földművelő népek a termés begyűjtését mindig valamiféle ünneppel kötötték össze. Az elvetett mag, az életet, és maga a termőföld a megtermékenyített nőt jelentette. A belőle készül kenyér a létet szimbolizálja, s a népnyelv sok helyen Életnek is nevezi ezt a táplálékot.

A modern kor embere vajon ünnepli-e az élet csodáját? Talán csak a születésünkkor. Aztán teljesen természetes, hogy testet és lelket kapva éldegélünk néhány évtizedet, s csak a halál vagy súlyosabb betegségek közelségében tudjuk mélységesen tisztelni a létet.

Vasárnap, július 2-án újabb jelentős nap: Sarlós Boldogasszony napja. Nevében a sarló az aratás hagyományos eszközére a sarló utal.

Nem is gondolnánk, hogy a sarló (kasza) milyen gazdag szimbólumvilággal rendelkezik. Jelképezi a Hold sarlóját, s így a nőiséget, termékenységet és a növekedést. Hiszen a Hold a régi mitológiai történetekben is női istenségként képzelték el. Ehhez a naphoz a szegények istápolása, az aratás és a várandós nők védelme kapcsolódik.

Az élet megfogantatása azonban gyakran súlyos terheket jelentő feladattá válik. Sokan ezt gyermekre várva, meddő vágyak közepette értik meg.  A tudomány csodája és a lélek ereje kell, hogy összefogjon.

A meddőség hazánkban minden 7. házaspárt érint, tehát kb. 150 ezer pár életében van jelen az állandó várakozás és remény egy új élet iránt. E mögött 40%-ban a nők, 40%-ban a férfi egészségügyi gondjai állnak. De ott van 20%-nyi megmagyarázhatatlan ok. Talán a görcsös akarás miatt, talán az, hogy nem érettek még a szülőszerepre, vagy tudatuk mélyén valamelyikük nem is vágyik igazán gyermekre.

A természet különleges ajándékai is sorra érnek be a nyári napsugár hívogatására. Hamvas, érett barack, dinnye, meggy. Feltöltik a vitaminspájzunkat, kivasalják bőrünket, kisimogatják ráncainkat. Aztán mégis szomorúan szemlélem a spanyol barackot és az olasz almát az egyik üzletben.

De nem csak a gyümölcs és a búza érhet be. Jó esetben az ember is.

Az első jelentős érési folyamat a kamaszkor táján zajlik le. Egyik hétről a másikra el kell fogadnunk folyton alakuló testünket, újabb és újabb jelzéseit a nővé vagy férfivé válásról.

Aztán a felnőttkor küszöbén kínzó kérdésekkel kell szembesülnünk: Érettek vagyunk-e az életre? Érettek leszünk-e az élet nagy fordulópontjaira: házasságra, szülésre és nevelésre, a boldogságra és végül a halálra.

Hiszen életünk alkonyán aztán mi is igyekszünk betakarítani terményeinket, megszépíteni kertünket, örülni az utolsó gyümölcsöknek. Bár így lehetne.

A sarló, kasza csapásai alatt elhulló gabonaszárak halála is az élet természetes része. A mi kultúránk sajnos többnyire még nem tudja annak tartani. Eltávolítjuk, félünk tőle.

Pedig búza és szőlő, kenyér és bor misztikus jelentéstartalommal bírnak. Istenivé lényegítik, s Istenhez közelebb emelik az embert ezzel a két eledellel. Kell-e ennél több?

"Ember vagyunk, a föld s az ég fia"- figyelmeztet Vörösmarty. Nézzünk tehát farkasszemet önmagunkkal, saját kis kertünkkel és búzamezőnkkel.

Bizonyára van még mit tennünk a gyümölcsfák és gabonaszálak között.