Ám a két „zsoké" erőltetett kézfogása szertefoszlatta a botrányra éhesek minden reményét.

A meghatottságtól még a nézők könnycsatornái is eleredtek, hogy aztán a kínok-kínját virtuálisan is átélve, - kőkeménnyé fagyjanak.

Jött Joe mester, az erős ember. No, nem amolyan egyszerű „feketelacis" emelgetős, hanem tűvel, lánccal és vastag bőrrel felszerelt. Fájdalomküszöb kikapcsolva, hatalmas átszúrások a karon, szájon át, nyakon és szemöldökön...és máris gyorsan felmoshattuk azt, aki netán ájultan esett össze a látványtól. De a „szúrópróbák" után jött csak az iszonyat. Nyakon és karok bőrén átbökve, azokon láncokat átfűzve, emelt és forgolódott az 50 kilós segítőjével. Aztán tüzes körben melegedett, és azt is „okádott"...

Aki látta, (ha odanézett), valószínűleg halk és egyre erősödő sikolyokkal, összeszorított fogakkal követhette a kissé véres, de egyedülálló mutatványt. Dermesztő „önkínzás", - művészi fokon.

A napi rémhírek, brutális gyilkossági kísérletek és találatok után, - ez csak egy "laza" és ámulatos felüdülés volt a szép májusi estékre...