Barátnőm unszolására most mégis megnéztem az egyik kereskedelmi csatornán futó, Vacsoracsata névre hallgató sorozat legutóbbi adását.

Felcsillant a szemem mikor megláttam Koós Rékát a kertben, erdőben bóklászni, füvet, virágot gyűjteni! "

Na !- gondoltam magamban - a művésznő figyeli a gasztronómiai "trendeket!" (merthogy friss fűszerrel ízesített, ehető virágokkal dekorált fogásokat készít majd!)

Mikor meghallottam a menüt, akkor már elkezdtem gyanakodni, s kezdett lefagyni a mosoly az arcomon. Aztán újra felderültem: "Hohó, uniós gasztronómiai körsétát tervez Réka!!!" Csipetnyi Franciaország, bőséges Olaszország - magyar módra!"

De ez már csak olyan kesernyés, kényszerű vigyor volt.

Mert minek kell a hagymaleveshez szánt krutonhoz kenyeret sütni? A lényeg a hagymalevesen van! (Vagy lett volna - ha nem sózza el, és a vega Johnny - alaias Delhusa John - kedvéért legalább zöldség erőlevessel ereszti fel a hagymát, ahogy az az eredeti francia receptben is alternative ajánlva vagyon.)

A "csúcs" a főétel volt! Azaz lett volna, ha Réka nem próbálta volna egyesíteni a különböző olasz régiók ízvilágát! (Merthogy a pesto, a szépséges olasz Riviérát is magában foglaló Liguria jellegzetes alapmártása, míg a paradicsomos "sugo" (olaszul nem tudók kedvéért: szósz) a többi régióban dívik, s a különböző hagyományok szerint ízesítik tovább! S még nemigen láttam olyan fogást ahol a kettőt "keverték" volna)

De szegénykém, jót akart! Összehozni mindent egy menüben! (lásd "fúziós konyha", ami ma szintén nagy divat, de csak igazi mesterszakács tudja jól csinálni) Csak közben elsózta! Biztos rendesen, mert a vendégek - hogy ne bántsák, és udvariasak legyenek - csak finoman jegyezték meg, hogy "kicsit sós".

Itt aztán már végképp gyanakodtam, hogy Réka bizony nem gyakorló háziasszony! Merthogy nem kóstol! Mielőtt, és miközben sóz! (S tán azt se nézi, hogy az ételbe rakott alapanyagok, fűszerkeverékek között nincs-e olyan, amiben már van só!)

A desszertre már kár is szót vesztegetni!

S miközben a vacsoravendégek jól elhumorizálgattak egymás között - az én tekintetem már elkalandozott, a Tv-ről s azt kérdeztem magamtól, kinek is szólhat ez a műsor? Mi a mondanivalója, mi az üzenete?

Aztán elkezdtem korholni magam: "Már megint régimódi vagyok! Merthogy mondanivalóra vágyom, ha már rászántam az időmet!" És elkényeztetett is vagyok. Merthogy imádok finomakat enni, s olyan szerencsés vagyok, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon sok helyen jártam, ahol isteni, igazi, hibátlanul elkészített ínyenc falatokat eszegethettem. Ráadásul - pechemre - főzni is szeretek. (A családom és a barátaim szerint állítólag tudok is. De annál tovább azért nem merészkedek, minthogy megosszam időnként Önökkel kedvenc receptjeimet.)

Igaz én nem is vagyok se színésznő, se szakács. Ámbár - "cipész maradjon a kaptafánál" elv alapján - Réka is talán jobban járt volna, ha nem a főzéstudományával akarta volna növelni népszerűségét.

Majd jót vidultam magamban azon, hogy vajon hány liter vizet ittak meg, és mennyi emésztésserkentőt szedtek be a többiek, hogy "feldolgozzák" Réka vacsoráját?