Az eredetileg mindkét rövidebb falon ajtóval tagolt fürdőszobában nehéz lett volna helyet találni minden vágyott dolognak, így a budapesti lakásépítészet egy korábbi korszakára jellemző, két végén nyitott csőalakzatot az előszoba felől lezárták. Emiatt a fürdő csak a hálószoba felől megközelíthető, ami a lakóknak praktikus, és a vendégeknek sem kényelmetlen: nekik rendelkezésére áll az előszobából nyíló, a felújítás során kézmosóval is felszerelt mellékhelyiség.
A térnyerés mellett
tehát a fürdő intimitása is növekedett az átalakítással. Az új falon kapott helyet a teljes területet kitöltő, aszimmetrikus sarokkád, csapottabb ívével szemben pedig a törölközőszárítós radiátor, amely a jó
helykihasználás mellett a szárítkozáshoz is kényelmesen kézre esik. A keskeny helyiségnek csak az egyik oldalára került berendezés, hogy kényelmes szélességű rész maradjon a közlekedésre. A kád mellett sorakozik a barkácsáruházban talált, szekrénnyel egybeépített, szögletes mosdó, amely ideillően kis méretéhez képest elégséges tárolóhelyet kínál. Lábakra állított dizájnjának köszönhetően megjelenése sötét színe ellenére sem robusztus. Az ajtóhoz közel eső szakaszon helyezkedik el a lapos, hatvan helyett mindössze negyvenöt centiméter mély mosógép, amelynek töltősúlya csaknem megegyezik a nagyobb készülékekével, viszont - szemben azokkal - kényelmesen elfér az ajtó melletti szabad falfelületen.
Miután mindenből kisebbet,
kecsesebb formájút választottak, a kis helyiség jóval tágasabbnak tűnik a valós méreténél. A turpisság a berendezési tárgyak közötti szabad helyekben van. Ahol ugyanis marad szabad hely, azt az ember szeme tágas térnek értékeli akkor is, ha mindössze néhány centiméternyi levegőről van szó. Ekkora helyiségben azonban luxus lenne valóban kihasználatlanul hagyni egy területet, így a mosdó és a mosógép közötti keskeny falszakaszra is került egy éppen ideillő, keskeny és magas, a kozmetikumoknak tökéletes helyet kínáló polcocska. Igaz, az áruház eredetileg nappali szobába való CD-tartó állványként kínálta, de a laminált felület kiválóan megállja a helyét vizes helyiségben is, az állítható polcokon pedig a nagyobb flakonoktól az apró csecsebecsékig minden praktikusan elhelyezhető.
„Vizes" színvilág volt a cél,
a homokos, zöldes-szürkés meleg összkép, amihez a fiatal tulajdonos ragaszkodott annak ellenére, hogy anyagi lehetőségei nem értek tovább a barkácsáruházak árszintjénél. Az apró, kavicsszerűen osztott, zöldesszürke falburkolat és a meleg, barnás padlólap nyugodt, modern összképet ad, éppen a szükséges mozgalmassággal. A burkolat körülbelül a belmagasság feléig fut fel a falakon, ez éppen elég ahhoz, hogy ne okozzon gondot a fröcskölés, de kevesebb pénzt igényelt, és barátságosabb is így az összkép. Ennél magasabbra csak a kád mögött kúszik a csempe, ahol a zuhany használata miatt erre szükség van. A fehér szaniterek mellett a fehér polc is illeszkedik annak ellenére, hogy a „fő bútorok" - a mosdószekrény és a tükör - sötét wengeszínűek. A viszonylag sok szabad falfelület sászöld árnyalatú, ami önmagában is dekoratív, a fonott kiegészítők, kagylók, hal alakú szappantartó és egy akvárium növényeit idéző dekoráció pedig felteszi a pontot a „fillérekből" kihozott i-re.
Fotó: Bartos Gyula
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/3. számában jelent meg.
