Azok a fiatal fiúk, akik nem is olyan rég, még az áldozat barátai voltak. Akik "csak" azért gyilkoltak, mert állításuk szerint megromlott közöttük a kapcsolat.
Napok óta miattuk szégyenkezik a város. És a patinás gimnázium is, amely eddig arról volt híres, hogy színvonalas oktatásának köszönhetően híres költök, írók, tudósok, orvosok, mérnökök és tanárok kerülhettek ki padjaikból.
Eddig magam is büszke voltam arra, hogy valaha táncsicsos diák lehettem. Most úgy érzem, az én becsületemen is folt esett. Véres nyomokat hagyott rajta ez a két fiú, akik a hírek szerint rendezett, "normális" családban nőttek fel.
A sors iróniája, hogy az egyikük apja éppen - rendőr!
Semmi jel nem utalt arra, hogy a fiúk brutális gyilkosságra készülnek, - állítja az igazgató, aki az eset után vizsgálatot rendelt el.
Vajon mi fog kiderülni?
Hogy állítólag néhány társuk tudott a tervükről, ám hitetlenkedve csak nevettek, és nem vették komolyan? Vagy mégis voltak intő jelek az iskolában, ám senki sem figyelt rájuk eléggé? Talán mégsem voltak a családi körülmények olyan makulátlanok?
Ki a felelős azért, hogy mindez megtörténhetett?
Most pszichológusok segítenek feldolgozni az osztálytársaknak a történteket. Szakemberek, akikre már évek óta nagy szükség lenne az iskolákban is, hogy az egyre elharapódzóbb erőszak okait előzetesen felderíthessék. Régóta kérik ezt a segítséget a pedagógusok...
A meggyilkolt fiú, egyetlen gyermeke volt a gyászoló szülőknek. Sokat küzdöttek azért, hogy világra jöhessen. Hihetetlen, hogy így kellett elveszíteniük...
A fiú nagyon szerette a történelmet, a maga módján ebben zseni volt.
Hogy felnőtt férfiként a történelem tudósa, vagy tanítója lett volna belőle, azt már sosem tudjuk meg...
Ma délután temetik...
Én pedig lehajtott fejjel szégyenkezem volt diákként, anyaként, pedagógusként és kaposváriként...
