Az a gyermek, vagy felnőtt, aki környezetétől nem kap szeretetet, vagy idősebb korban egyedül él, szeretethiányban szenved. Szeretet nélkül azonban nem lehet boldogan élni, és a lelki gyötrődés lebénítja szervezetünket, és megbetegszünk.
A szülő-gyermek közötti szeretet egész életen át megmarad, mert a lelki "köldökzsinór" soha nem szakad el.
"Idősebb korban az élethez történő "kapaszkodó" a szeretetkötődés."- írja Fási Katalin a Pánikbetegség című könyvében. Az idős ember, akit nem szeret senki, összeomlik, megbetegszik, testileg-lelkileg "elsorvad". Ezért van az, hogy sokan állatot tartanak otthon, hogy szeretet igényüket valamennyire kielégítsék.
A szeretetet nem lehet anyagiakkal pótolni, ha valakit nem szeretnek, az lelkileg üres emberré válik. Nagyon sokan élnek közöttünk, akik szeretethiányban szenvednek. Észre kellene venni őket, és segíteni rajtuk.
"Ne múljon el egy nap sem, hogy ne ölelj meg valakit igazi szeretettel. A szeretet a másikról visszasugárzik Rád, és boldoggá tesz. Jó a szeretet légkörében élni! Próbáld meg!"
