Minden városban számtalan használaton kívüli terület van. Üres házhelyek, lerobbant játszóterek, azonosíthatatlan, parlagon heverő földdarabok. A városi ember ugyanakkor – mindegy, hogy tudatában van-e, vagy sem – folyamatosan szenved a természet közelségének hiányától.

Győzelem

A közösségi kertek olyan terek, amelyeket magánemberek önkéntes közössége kezd művelni. A tulajdonos beleegyezésével kertet varázsolnak az elhagyott telekre, és zöldséget, virágot, fűszernövényeket, gyümölcsöt termesztenek rajta; sőt akad, ahol baromfit vagy méheket is tartanak… A közösségi kertekben a terményeket a tagok többnyire nem eladásra, hanem saját fogyasztásra állítják elő; a kertészkedés mellett pedig nagyon odafigyelnek a közösségépítésre, a városi környezet javítására.
A közösségi kertek elterjedése a második világháború idejére nyúlik vissza, amikor főként Angliában, az élelmiszerhiányból fakadóan számos ilyen megművelt városi földdarab született. Az emberek elhagyatott foghíjtelkeken, városi udvarokon termesztettek haszonnövényeket, hogy segítsen magán az ország. Ezek a Victory Gardenek, vagyis „győzelmi kertek” aztán Amerikában és Európában is megjelentek.

A mai értelemben vett közösségi kertek gyökerei a ’60-as évek mozgalmainak köszönhetők, ekkor született meg az olyan „community garden” gondolata, ahol az élelmiszer-termelés mellett a fő cél a közösségépítés, a fogyasztói társadalom elleni tiltakozás volt. Bármennyire hihetetlennek tűnik is a mai világban, az ilyen kertek világszerte szaporodnak, a fővárosban is több működik már, így Békásmegyeren, a Ferdinánd híd lábánál, még a budai Millenáris parkban is. Ráadásul nem is ezek az elsők Magyarországon. A Kortárs Építészeti Központ szakemberei idesorolják az angol kertvárosmozgalom példájára épült Wekerle-telepet, amely saját kertészetet tartott fenn, és lakóit saját kis kertjeik művelésében is segítette. A gazdasági válság kitörése óta világszerte ismét előtérbe került az önellátás, és így a városi és közösségi kertek is.

Megélhetésből elv

Ezek a kertek – az eredeti céltól eltérően – már egyáltalán nem csak élelmiszer-termelésre szolgálnak, a város élhetőbbé tételének szellemében a virágoktól a „land art” projektekig számos dolognak adhatnak otthont. A zöldség és a gyümölcs azonban szinte mindenhol feltűnik.

A kis városi kertek a zöld terület nélkül élő városiak számára is lehetőséget teremtenek legalább bizonyos fokú önellátásra, de emellett a termények rövidítik a távolságot előállítás és fogyasztás között. Az így lecsökkenő szállítási utak – az Európai Unióban az élelmiszerek átlagosan 1200 kilométert utaznak a termelőtől a fogyasztóig –, valamint a köztes csomagolási és kereskedelmi láncszemek kihagyása javítanak a megtermelt élelmiszer környezeti mutatóin. Végül – de nem utolsósorban – a saját termelésű élelem csökkenti a nagyipari élelmiszerrendszertől való függőséget, vagyis erősíti a helyi termelés, helyi fogyasztás előremutató irányvonalát.

A kerteknek városképi és egészségügyi szempontból is fontos szerepük van. Segítségükkel kihasználatlan területek válhatnak ismét biológiailag aktívvá, és a gyarapodó növényállomány a szén-dioxid csökkentésében is segít. A legtöbb közösségi kertben komposztálnak is, aminek köszönhetően hosszabb távon javul a korábban elhanyagolt talaj összetétele.

Közbiztonság és értéknövelés

A közösségi kertek környezetében mintegy járulékos előnyként a bűnözés is csökken a tapasztalatok szerint, összességében pedig a környéken lévő ingatanok ára is emelkedhet.

A közösségi kertek létesítésének költsége a szakemberek számításai szerint messze elmarad a „hivatalos” parkosítás árától. Átlagosan 2-3 ezer forinttal számolnak négyzetméterenként, ráadásul a kert – ha minden jól megy – önfenntartóvá válik egy idő után. Számítások szerint 200 négyzetméter területen egy négytagú család éves zöldségszükséglete megtermelhető, de persze nem kell rögtön ilyen nagyra törni. A saját termés élménye miatt sokkal kisebb volumenben is megéri belekezdeni.

Mit, hogyan, hova?

Az eredményes műveléshez nem kell hatalmas területekre gondolni, akár már nyolc négyzetméteren is lehet szüretelni. Városi környezetben az úgynevezett emelt ágyas vagy konténeres termesztést ajánlják a szakemberek. Gombatrágya és komposzt mellett jó minőségű földet kell használni a megfelelő termés eléréséhez, intenzív művelés mellett. Természetesen az öntözésről is gondoskodni kell. Elsősorban az esővíz gyűjtése ajánlott, ez olcsó és környezetbarát megoldás, ráadásul a növények is boldogabbak vele. Balkonkertekben az öntözés akár csöpögtető vagy vízkeringető rendszerrel is megoldható, így virágföld helyett speciális, dupla falú agyagedényekbe töltött agyaggranulátumba kerülhetnek a palánták, ami sokkal tisztább megoldás.

■ Kezdőknek több sikerélményt adnak a folyton termő fajták, például a paradicsom. A lehető legnaposabb helyre kerüljön, karózásra is szüksége van, cserébe viszont rövid idő alatt terem, és az őszi fagyokig folyamatosan virágzik. Érdemes az ágyások északi végében telepíteni a palántákat, hogy ha majd magasra nőnek, ne árnyékolják be a többi terményt.

■ Akár függőlegesen is terjeszkedhet a kert, a saláta például falra akasztott edényekben is megterem. A salátafélék esetében a folyamatos terméshez folyamatos vetésre van szükség.

■ Az uborka könnyen kezelhető növény, és kis helyen is rengeteg termést hoz.

■ Nem csak az alapnövények jöhetnek szóba, a szamóca vagy éppen a spárga, ha egyszer elültetik, évekig terem. Előbbi esetében inkább a túlzott elszaporodás okozhat gondot.

Kátyúkertészet

A közösségi kerteknél kisebb és kevésbé kellemes helyen lévő földfoltok benépesítésével foglalkoznak a gerillakertészek. Egy angol gerilla, Steve Wheen számára nem létezik túlságosan kicsi földdarab, az úthibák mélyedéseibe, repedtaszfalt-kátyúkba költözteti be minikertjeit, növényekkel és apró tárgyakkal díszíti fel őket. Úgy tűnik viszont, hogy nem csak itthon gond az utak minősége, a fiatalember ugyanis 2012 tavasza óta dolgozik Kelet-London kátyúin, és egyelőre nem ért a projekt végére.

A cikk a Piac&Profit 2012 februári számának NHD mellékletében jelent meg.