Valahol a Mikulás-dalok éneklésével kezdődtek didaktikai nyűglődéseim...
Dorka két éves, és ez lesz az első alkalom, hogy komolyan szóba jött a Mikulás-project.
Nos, először előhalásztam régi emlékeimet Mikulás- dalok ügyében: Hull a pelyhes fehér hó...Szívünk rég ide vár...Pattanj pajtás és az ismert klasszikusok.
Igyekeztem minél több verset és dalocskát levadászni a világhálóról, és hát kiderült kérem, hogy ezekben bizony alig-alig esik szó Mikulásról. Helyette viszont ékes mondatokat, gondolatokat hallhatunk a Télapóról.
Hmm...a gond az, hogy én elővigyázatlanul, már napokkal korábban lelkesen meséltem neki a Mikulásról, most meg izzadtan kell elmagyaráznom, hogy tulajdonképp a Mikulás az a Télapó (szegénykém ugye nem tudhatja, hogy sznyegúrocska, gyedmaróz és társai kavartak be hajdanán), de ő lelkesen hajtogatja, hogy "jön Mikulás", és nem hajlandó a Télapóról szóló versikékkel és dalokkal foglalkozni. Teljes káosz.
Következő lépésben elmagyarázom neki, hogy Mikulás hozza az ajándékokat, és rögtön adódik a következő kérdés: mikor is?
Mert azt ugyebár tudjuk, hogy Mikulás december 6-án van. Tehát december 5-ről 6-ra virradó éjszaka érkezzen? Vagy jöhet esetleg nap közben? Vagy inkább 6-án este?
Végül megegyezünk a párommal, hogy maradjunk a családi hagyományoknál, és jöjjön meg december 5-én, este. Punktum.
És hogy jöjjön? Titokban? Vagy szerződtessünk valakit a Mikulás-bizniszből? Volt olyan kedves egynéhány kisgyerekes ismerősöm, hogy némi malíciával megjegyezze: Nem is anya az, akinek nincs házi mikulása. Mert most ez a trendi.
Tudják, ilyenkor gombamód megszaporodnak a házhoz jövő bérmikulások, akik egy kis pénzért cserébe magukra rántják a "tescósjelmezt", és otthonunkba varázsolják az ajándékokat, amit előzőleg beledugdostunk kvázi-zsákjaikba.
Na, nem köszönöm. Talán ezt kihagynám, és bátran feszítek a gonosz anya pozíciójában.
Épp elég gondot okoz, hogy magyarázzam el neki az utcán, bevásárlóközpontokban és televízióban lődörgő Mikulásokat, akik mobiltelefont, üdítőitalt és chipset hoznak Lappföldről, vagy épp a szexi-mikulás(nő) szereptévesztésében hatnának a felnőttekre.
Egyelőre megelégedett azzal a verzióval, hogy ők nem igazi Mikulások, csak szeretnek ilyen jelmezbe bújni. Kérdés persze, hogy meddig tűnik hitelesnek egy ilyen magyarázat. Egy ovis valószínűleg kérdések sokaságával torpedózná le ezt az ingatag érvet.
Egy nagy szerencsém van: a csokimikulások ügye nem került napirendre ez idáig, helyette viszont már most törhetem a fejem a Jézuska-kérdésen, miközben azért bekéredzkedünk a helyi oviba egy klassz kis Mikulás-bulira.
Megbízhatóan leinformált Mikulás szervezésében.
K. V.
