A szakértők szerint a piros fenyegető és izgató, feldühíti a diákokat, vagy éppen az önbizalmukat teszi tönkre. A figyelemfelkeltő javítások ugyanis elveszik a kedvüket a tanulástól...(?) A hír arról is szól, hogy a piros más színre történő váltása, az intézményvezetőkre és a tanárokra van bízva.
Nosza, nálunk is azonnal rákaptak a témára, és elkezdték ízlelgetni, vajon mi lenne, ha...? Mert a gyerek agresszióját végre rá lehetne fogni a piros ceruzára és tollra. És úgy általában a tüzes alapszínre.
De hát ugye naponta van erre a bizonyíték, hiszen Apa is ettől kap idegrohamot reggelente, amikor sietve belecsúszik a piros lámpába. Anya is, amikor nem találja a hasonló színű blúzát, vagy amikor a nagy kapkodás közben lepattan a vörös körméből egy darab. No meg a hugi is az ujjából csorgó vörös vértől visít, a nagyi meg attól, hogy a fehér blúzba törölt vért, hogyan mossa ki a málnafolttal együtt...
Szóval, tényleg bedurvul mindenki a pirostól.
Már nyilatkoztak róla a helyi tévében is. Mivel is cseréljük le, hogy ne sérüljenek a gyerekek?
Ha mindig ceruzával írnánk, akkor helyettesíthetnék kékkel, mert az békésebb, és talán jobban is mutat a gyerek zöldszínű javítása mellett.
De mert kék tollat használ a tanuló is az írásmunkáiban, akkor a kékeket nem lehet ugye megkülönbözteni a kéktől. Legyen lila? Az mondjuk nyugtató, de akkor csak egyfélét lenne szabad ebből is gyártani, mert a pedagógusnak lenne lila a feje a sok árnyalattól.... A barbis pink ellen a fiúk lázadnának. Ha meg sárga lenne, az itt tanuló kínai gyerekek nem értenék. Ha meg barna...
Szóval, már megint bolhából csinálunk elefántot, "jó" dolgunkban. Mert ugye a mai oktatási zűrzavarban, a kardinális kérdésekre még nincs törvényi szabályozás. De az már néhány emberben felvetődött, hogy a piros tollat hogyan is lehetne száműzni...
Nevetséges. Annak idején az én füzetemben is voltak piros javítások, no és a gyerekeimében is. Mégsem lettünk pszichésen sérültek, de még családirtók se...
Csak az ilyen ostobaságoktól leszek lassan agresszív....!
