Életének 98. évében csütörtökön kora reggel elhunyt Takáts Gyula író, műfordító, kritikus, Kossuth-díjas, kétszeres József Attila-díjas költő, Kaposvár díszpolgára, a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke.
Takáts Gyula: Egy szilfa alatti forrásnál
Ha ülsz nyugodtan
s árnyékod mégis
lassan indulni kezd
- nincs szörnyűbb képzet -,
állj föl és kövesd!...
Kövesd e néma szellemet
kezével hogyha int,
kinyítva az ismeretlen
rádvert bilincseit.
Kövesd a törzsig,
amely alatt
a kéklő nyár
forrása fölfakadt...
És nézz belé
s kinek arcát meglátod,
szólítsd, hogy váltsa meg,
mint forrás a felleget,
a szívedet s világod...
Fogadj be világ
(- Hieronimus Bosch képe előtt- )
Azok a lágy, kanyargó folyók...
Felhők közt fénylő madarak!
A ligeten orrszarvú ballag át
S kijönnek a partra a halak.
Így köszöntenek a fényben
mind, akikre csak vadásztam.
A hangok, mint a bíbic szárnyak
és pillangók szállnak a házban.
Te hoztad ide mind a bárányt
és gyapjában a kis kolibriket...
Kék sással emeli az angyal
és szárnyával repül a sziget.
Patmosz?...Vagy ki tudja már? -
Hisz nékem is volt szigetem,
de föltöltötték az évek
s itt állok remete - meztelen.
Nem úgy, mint János, a szent:
talárban, hattyú - látomásba...
Kezemben sincs se toll és oly üres
az út e téli, feszes nádba...
De földöntúli ez a fény is!...
E rettentő december-hideg
vezet, oly tiszta suhogással,
hogy kigyújtja reményemet,
mint hal alatt a lángot
jégprizmák közt az eszkimó.
Szikrázó barlang!...Itt üss tanyát!...
És te vigyázz, csillaglényű hó.
Nem a zöld!...Valami kristály...
Tündér ecset helyett új ér
Emeljen titkos rendszeredbe,
s mint ásványt fogadjon be a tér.
Építs be, mint a remetét
hajdan megfényesült hite...
Fogadj be egyházadba világ!
Ne hagyj veszni a semmibe.
