A konyhakert kialakítását jellemzően a praktikum felől közelítik meg a zöldségtermesztő hobbikertészek, így az átlagos veteményes a legtöbbször négyzet vagy téglalap alaprajzú, egy -két gyalogösvénnyel felosztott terület.
Azok kedvéért, aki nem szeretnek, vagy tud hajolgatni, kitalálták az emelt ágyásokat. Ez egy 2-3 négyzetméter alapterületű, 50-70 centiméter magas, leggyakrabban fából, deszkából készült alkalmatosság, melybe csak földet kell tölteni, és indulhat a munka. Előregyártott, lapraszerelt típusokat is lehet kapni. Az emelt ágyás lényege, hogy fárasztó, derekat fájdító hajolgatás nélkül is lehet gondozni a beleültetett növényeket, továbbá mellette szól, hogy a beletöltött földet tetszésünk szerint állíthatjuk össze, az ültetnivaló növények igényei alapján, így nem kell a kerti talaj feljavításával fáradozni. Az alul geotextillel bélelt magaságyás csaknem gyommentes lesz, és például a gyakran dúló vakonddal sem kell számolni ilyenkor. Mindennek tetejébe az ilyen termesztőhely roppant esztétikus, könnyen beilleszthető akár a díszkert látképébe is.
Az emelt ágyás biokertészeti változatának tekinthető a szalmabálás ültetés. Ez a módszer is látványos, egyedi hangulatot kölcsönöz a kertnek, és minden ízében természetes, környezetbarát. Az eljárás lényege, hogy egy vagy több szalmabálát helyezünk el a kert alkalmas (napos, meleg fekvésű) részére. A bálák tetején kézi erővel hosszanti csekély mélyedést kell létrehozni, ebbe kerül a kis mennyiségű termőföld. Az egészet alaposan be kell öntözni, és hagyni, hogy a nedvesség átjárja az építményt. A szalmaszálak elraktározzák a vizet, így kiváló tulajdonságokkal rendelkező termőközeg jön létre. A bálák felső földes részébe a hagyományos módon lehet vetni, a fejlődő növények rendszeres öntözés mellett, a szalmának köszönhetően egyenletes vízellátásban részesülnek majd, ráadásul a lassan lebomló bála tápanyagként is szolgálja a haszonnövényeket. A zöldségek letermése után az egész építmény földdel, növényi maradványokkal együtt a komposztra helyezhető, hogy a következő szezonban, mint értékes tápanyag kerüljön vissza a kiskerti körforgásba.
A komposzt, ha már szóba került, szintén alkalmas az ültetésre, vetésre! Fontos azonban tisztázni, hogy csak az érett, jól karbantartott, „kész” komposzt felel meg a célnak. A tavaszra már kellő érettségi fokot elért komposzthalom – amennyiben a kertben más célokra nem kívánjuk felhasználni – önmagában is remek termesztőhely, hiszen állaga porhanyós, morzsolható, földszerű, és természetesen dúskál a tápanyagokban. Érdemes az elegyengetett, simára dolgozott komposzthalom tetejére vékony termőföld réteget elhelyezni, ebben a magok könnyebben megerednek. A komposztra vetésnél azokat az alanyokat válasszuk, melyek kifejezetten nagy tápanyag igénnyel rendelkeznek, ilyen például a tök, a cukkini, a különféle nagy lombot növesztő levélzöldségek, salátafélék. A betakarítás után a növények fel nem használt részei maradhatnak is a helyükön, hogy innentől komposztanyagként folytassák pályafutásukat.
Az esztétikát szem előtt tartva készíthetünk olyan termesztőhelyet, melynél a kinézet, a látványos kialakítás a vezérlőelv. Ilyen lehet a spirális fűszerkert, mely igencsak feltűnő, és egyben praktikus építmény. A megalkotásához nem árt némi barkácstehetség, de igénybe lehet venni szakember, például kőműves mester segítségét, hiszen hosszú évekre készül ez a fajta különleges konyhakert. A spirális kiskert egy egy-másfél méter átmérőjű, kör alaprajzú, 90-120 centiméter magas, spirálisan felfelé tekeredő alkalmatosság, ami vékony, beültethető földréteget rejt.
Az igazán tetszetős látványért érdemes dísztéglából vagy terméskőből elkészíteni a spirálkertet. A viszonylag kis méret miatt ide elsősorban fűszer-, vagy gyógynövények kerülhetnek, melyek remekül harmonizálnak majd a rusztikus kialakítással!
Itt olvashatsz még a magaságyásokról!
