A vizsgához vezető út ugyanis végtelen számú aknával van kikövezve...

Gimnáziumban hozzászoktunk, hogy az osztályfőnöktől a matek tanáron át egészen a könyvtáros néniig mindenki arra hivatott, hogy előmenetelünket a szívén viselje. Jó előre szólnak, ha jegyeink egyre kevésbé görbülnek, túl sok a hiányzásunk, vagy büntetéssel fenyeget az iskola tulajdonát képező Balassi összes, ami hónapok óta a polcunkon porosodik.

A legtöbb felsőoktatásba bekerült gólyát sokkolja, hogy az egyetem, főiskola bizony nem így működik... Védő szárnyak helyett többórányi sorban állás, a szülőkkel való konzultálás helyett pótvizsga jegyek várják a friss, diplomára pályázókat.

A felsőoktatásban eltöltött két évből származó tapasztalatom alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyetemen nem maga a tanulás nehéz, hanem amíg az értelmiségi ember gyereke eljut addig, hogy indexét a tanár kezébe nyomhassa. A vizsgához vezető út ugyanis végtelen számú aknával van kikövezve: a szeptember eleji óra felvételtől a vizsgára jelentkezésig mintha minden időszak arra lenne hivatva, hogy az áhított jegy végül ne kerülhessen be a leckekönyvbe.

Még a felső évesek is gyakran bedőlnek az adminisztráció állította buktatóknak, hát még a védtelen a gólyák! De ha szemfülesek vagyunk, és megfelelően felfegyverkezünk néhány jó tanács megfogadásával, akkor győztesen kerülhetünk ki a Tanulmányi Osztállyal (ismertebb nevén TO-val) folytatott harcból.

Kérdezz!

A felsőoktatásba frissen felvettek első, bent töltött, hivatalos órája a beiratkozás. Ezt semmiképp ne hagyjuk ki, már csak azért se, mert az itt kitöltött lap nélkül nem regisztrálnak minket az adott tanévben. Ilyenkor sok információ elhangzik, de a sok száz, ezer tanulót érintő általános kérdésekre adott válaszok körülbelül 50 százaléka állja meg a helyét a gyakorlati, egyes esetekben. Ezért kérdezzünk! Mindegy, hány percen keresztül mered a kezünk a magasba (látszólag reménytelenül), addig ne hagyjuk újra elernyedni felkar izmainkat, amíg nem kaptuk meg saját, spéci kérdésünkre a választ. Jobb mielőbb megtanulni, hogy kitartás és határozottság nélkül hamar az egyetemi, főiskolai adminisztrációs rendszer martalékaivá válunk. És ne felejtsük el, hogy ha mi nem kérdezzük meg, járunk utána, stb., senki nem teszi meg helyettünk!

Ha beiratkoztunk az első félévre, és hónunk alá csaptuk szűz indexünket, akkor irány az adott szak évnyitó órája! Itt már sokkal konkrétabb információk hangzanak el, és itt tájékozódhatunk arról, hogy milyen órákat vegyünk fel. Ha ösztöndíjra pályázunk, akkor ne restelljük megkérdezni, hogy hány kreditet kell elvégezni / szemeszter, hogy bankszámlánk a második félévben gyarapodni kezdjen. Apropó, kreditek. Az új kredit rendszerben adott, hogy hány "pontot" kell összegyűjteni a diplomához. Ez intézményenként, szakonként változó. Ha az információ birtokába jutottunk, akkor osszuk el a kreditek számát az elvégzendő 8 vagy 10 félévvel, így megkapjuk, hogy egy szemeszterben hány órát kell felvennünk ahhoz, hogy kényelmes ütemben haladva meneteljünk a végcél felé. Nem árt már a legelején megtudni, hogy mikorra várható az első szigorlat, és ennek függvényében gyűjtögetni a pontokat.

Járj be!

A tárgyfelvételi időszak szerencsére majdnem szeptember végéig tart, így van időnk informálódni, hogy milyen tárgyakat véssünk be a leckekönyvbe. Ehhez nem árt felsőbb évesek segítségét kérnünk. Ha nem ismerünk senkit, akkor nyugodtan csapjunk le valamelyik szembetűnően magabiztos arckifejezéssel vonuló diákra, hogy ugyan segítsen már kiigazodni a kurzusinformáció oldalain. Erre azért van szükség, mert ha ekkorra már tudjuk is, hogy nagyjából melyik tantárgyakat kell felvennünk, jó tippeket kaphatunk, hogy melyik tanárnál érdemes ezt megtennünk.

Ha összeállítottuk az órarendünket (senki ne ijedjen meg, ha ez még két hét elteltével se sikerült!), akkor ténylegesen irány az iskola! Gimnázium után felüdülésnek tűnhet, hagy az órák egy részét, az úgy nevezett kollokviumokat, nem kötelező látogatni, de ezt az újdonságot az első egy-két hónapban tekintsük érvénytelennek magunkra nézve! Eleinte járjunk be mindenre, hiszen itt derülnek ki a követelmények, itt terjednek handout formában a kötelező olvasmány listák és vizsgatétel címek, de nem utolsó sorban így ismerhetjük meg tanárainkat és csoporttársainkat is. Ez utóbbiakkal szerencsés esetben baráti, kevésbe szerencsés esetben bajtársi kapcsolatot alakíthatunk ki. Ez annyira alapvető, hogy bátran ki merem jelenteni, hogy csoporttársi kontakt nélkül ember még nem diplomázott le!

Vigyázat a hiányzásokkal!

Bármennyire is tűnik lazának a felsőoktatási rendszer óralátogatási kötelezettsége a középiskola után, ez a témakör jelöli az egyetemek, főiskolák leggyakrabban előforduló buktatóját. Gyakorlati órája válogatja, hogy mennyit lehet hiányozni, de ha ezt a keretet átlépjük, a tanár megvonja tőlünk a jegyet, vagy a vizsgázás lehetőségét. Ilyenkor ugrik a tervezett kredit-ütemterv, és ha pechünk van, akkor az ösztöndíj is.

Határidők!

Általában a beiratkozáskor mindenki kézhez kapja az aktuális tanév rendjét tartalmazó naptárat. Ebben olyan létszükségletű információkat találunk, mint például, hogy meddig kell leadni az indexeket. Ha ezt nem tartjuk be, akkor csak kisebb-nagyobb összegek befizetése ellenében pótolhatjuk az elmaradást. Ha valamilyen támogatásra pályázunk, akkor is kérdezzünk utána, hogy ezt meddig tehetjük meg, mivel ha elkésünk, tetemesebb summákról csúszhatunk le.

 Ha ezeket a szabályokat betartjuk, akkor nagy esélyünk van rá, hogy az első szemesztert túléljük. De az általános tudnivalók szem előtt tartása mellett mindig járjunk körültekintően: kérdezzünk, és ha valami nem 100 százalékosan tiszta, inkább szánjuk rá magunkat egy több órás sorban állásra a TO, vagy más hatalmak ajtaja előtt, minthogy rálépjünk az ominózus mező valamelyik aknájára!

B.B.