Néhány praktikus ötletet a The Guardian gyűjtött egybe.
Ne határozzunk meg teljesíthetetlen célokat!
Amikor kint borzongató a hideg, szürke és lehangoló minden a természetben, igazán nincs sok kedvünk kimozdulni a jó meleg lakásból. Rávenni magunkat egy nagyobb, minimum félórás sétára ilyenkor a lehetetlenséggel határos. Ne is tegyük, elégedjünk meg azzal, hogy vállalunk egy 5 perce sétát, akár csak a ház körül. A sikerélmény így nem marad el, ráadásul ez a pár percnyi mozgás is képes felfrissíteni, és visszaadni az életkedvünket.
Figyeljük meg a rajban szálló madarakat!
Nem igaz, hogy télen teljesen halott a természet, és ilyenkor nem történik semmi. Ilyenkor is vannak izgalmas események, csak észre kell őket venni. Télen a lombjukat elhullatott fákon gyakran százával gyülekeznek a madarak, a csupasz ágakon jóval könnyebb őket megfigyelni, mint, amikor elbújnak a nyári lombkorona mögött, ráadásul amikor felröppennek, a rajban repülésük kifejezetten látványos. Ha sétára indulunk, ne szegjük fejünket a földre, inkább tekintsünk az égre, nem fogunk csalódni.
Fedezzük fel a környék mikro-történetét!
Már léteznek olyan applikációk, olyan interaktív „hangos séták” melyeken művészek, zenészek, és történészek mesélnek egy adott helyszín helyi sajátosságairól, történetéről. De elegendő lehet az is – bármilyen furcsán is hangzik ez a felvetés - ha a GPS segítségével fedezzük fel a környéket, már ez is egyfajta célt ad a sétánknak, és nem csak úgy bóklászunk a semmiben.
Figyelj befelé, majd fordulj kifelé!
Az a tény, hogy télen a természet részben szunnyad, arra ösztönözhet bennünket, hogy jobban figyeljünk befelé, ilyenkor a dolgok a szabadban is talán nagyobb hangsúlyt kapnak. Amikor pedig belül már minden elcsendesedett, forduljunk kifelé: vegyünk észre legalább öt dolgot a természetben, ami szemmel is látható, négyet, ami füllel hallható, hármat, amit a szaglásunkkal fedezhetünk fel, és így tovább. Ez egy módja annak, hogy minden érzékünket beélesítsük, és ezáltal éberségünket – melyet a szürke, rossz idő miatt bizonyos mértékig elveszíztettünk – visszanyerhetjük.
Városi rókalesen
Még Budapesten is előfordult mostanában, hogy a kifejezetten hideg napokon rókák merészkedtek a városba. Ha szerencsénk volt, még láthattuk is őket, persze elindulhatunk úgy is egy városi sétára, hogy megpróbáljuk meglesni a városba élelemért betévedő kisebb-nagyobb vadállatot. A siker nem kifejezetten garantált, de legalább valami célt ad a sétánknak.
Nyomkövető
Bár télen a fagyos föld miatt a lábnyomok, így az állatok lábnyomai sem nagyon látszanak, ha azonban egy kicsit felenged a fagy, és enyhül az idő, akkor a sáros talajon megmaradnak a nyomok. Főleg a gyerekek szeretik felfedezni és persze követni egy-egy állat tappancsának nyomait, így sokkal célravezetőbb, ha nem a „Na, jól van, ki akar sétálni?” felkiáltással próbáljuk kicsábítani őket a szabadba.
Szerezzünk be egy nagyítólencsét!
A téli természet is sok látnivalót kínál még a városlakóknak is. A moha és a zuzmó megtelepszik a hűvösebb falrepedésekben, parkok fáin, gyökereken, ha pedig éppen van nálunk egy jókora nagyítólencse, meg is vizsgálhatjuk a burjánzó zöldet. Kinek van szüksége esőerdőre, ha megcsodálhatjuk a moha dzsungelt?!
Városi gombászat
A nedvesség és pára miatt télen a gombák is jobban tenyésznek a városi parkokban. Egy-egy séta alkalmával vigyünk magunkkal egy kis „növényhatározót”, és a zsebkönyvből mindig keressük ki a frissen fellelt gombát. Igen jó mulatság!
Lépésszámláló
Állítsuk be a mobilunkon a lépésszámlálót, már önmagában az, hogy megtettük a napi tízezer lépést motiváló lehet. Nézzük ugyanakkor azt is, mekkora távolságot tettünk meg, milyen sebességgel, milyen tempót diktáltunk séta közben. Ossza meg ezeket az adatokat olyanokkal, akikről tudja, hogy szintén kedveik a városi sétákat, így egymást fogják motiválni, sőt még egyfajta versengés is kialakulhat önök között.
Problémamegoldás
Shane O'Mara, neurológus, a Gyaloglás dicsérete című könyvében korábban már megírta, hogy a gyaloglás önmagában is élesíti az elmét és fejleszti a kreativitást. A napi rutintevékenységek közé tartozó séta így alkalmas lehet arra, hogy ilyenkor átgondoljuk teendőinket, vagy éppen újra tervezzük azokat.
Tekints felfelé!
Egy város múltja, titkai igazán akkor tárulhatnak föl előttünk, ha nem leszegett fejjel, a járdát bámulva rójuk az utcákat, hanem feltekintünk az épületek homlokzatára; egy-egy elővillanó tűzfal, rajta a megkopott múltszázadi cégfelirat valódi reveláció lehet.
Változtass a megszokott útvonalon!
Ha rutinná válik a séta (bár ez önmagába egyáltalán nem baj), félő, hogy mindig ugyanazon az útvonalon teljesítjük a napi penzumot. így akár unalmassá is válhat az, amit előzőleg arra szántunk, hogy majd kiszakít a napi megszokottságból, kizökkent és felfrissít. Változtassunk a begyakorlott útvonalon, ha csak kicsi ez a változtatás, az sem baj; minden, ami kizökkent a napi körforgásból, már nyereség lehet.
Adománygyűjtés
Talán emlékszünk még arra, amikor Angliában Tom Moore, 100. születésnapja előtt komoly pénzeket gyűjtött az NHS számára azzal, hogy rendszeres sétákat tett saját kertjében. Az adomány célja a koronavírus elleni küzdelemben résztvevők megsegítése volt. Mi is kitűzhetünk hasonló célokat, és szervezhetünk jótékonysági akciókat ilyen módon.
Offline üzemmód
Ha sétálni indulunk, szabaduljunk meg egy kis időre a mobiltelefonunktól is, legyen ez egy olyan alkalom, amikor egy kicsit kikapcsolunk, és offline üzemmódra állunk át. Hogy el ne tévedjünk, azért érdemes egy hagyományos papírtérképet is magunkkal vinni, remek szórakozás az utcaneveket böngészve kóborolni a környéken.
Hívjunk el másokat is sétálni!
Most, hogy a részleges karantén miatt sokkal több időt kényszerülünk eltölteni a négy fal között, mint általában, nem elég, ha kimozdulunk az elzártságból, de arra is szükség van, hogy a családtagjainkon kívül, másokkal is találkozzunk. Vagyis, ne csak sétálni induljunk, de tegyük ezeket az alkalmakat a társas együttlét kitüntetett alkalmaivá is.
Tévedjünk el egy kicsit!
Induljunk el sétálni úgy, hogy próbáljuk meg felfedezni a környék eddig egyáltalán nem ismert részeit is; ilyenkor persze azt is kockáztatjuk, hogy egy kicsit eltévedünk, de ennyi talán belefér, hogy utána jól érezzük magunkat.
