Egyik rendezgetési rohamomban akadt a kezembe a fényképes doboz, vele ömlesztve életem minden szakaszának és szereplőjének fotójával. Na majd itt is fegyelmezek hamarosan, döntöttem el kínvigyorral. Aztán a kezembe akadtál!
A fekete-fehér képen, amely valamelyik gimnáziumi kiránduláson készült, öten ülünk a padon, mi ketten egymás mellett. Leperegtek a négy év filmkockái azonnal :a töri órák, amikor felváltva súgtunk egymásnak,az angol órák, amikor kinevettél, mert rosszul ejtettem vmit (azóta is félve szólalok meg), a bohóckodások, heccelődések...s a félve kimondott szerelmi vallomás.
Öt éve, az osztálytalálkozón beszéltünk utoljára. Azóta sem hallottam róla.
Aztán eszembe jutott az internet egyik csodája: az ismerősöket gyűjtő és raktározó oldal. Hiszen nem is olyan rég jelöltelek vissza! Milyen érdekes is az ember, amikor egyedül érzi magát, rögtön az emlékei és az ismerősei között kutat...hátha valaki szóba áll vele.
Még aznap este írtam egy rövid üzenetet hanyagul-"Na mizujs veled?"- ez volt a lényegre törő tartalma.
És láss csodát! Már másnap megkaptam érdeklődő sorait és nagyon jól esett, hogy azonnal felajánlotta a segítségét.
Néhány vicces, rövid levélváltás és már küldtem is a tel.számom. Majd hívsz...ígérte.
Persze én azt gondoltam már másnap hallhatom....
Eltelt néhány nap, új munka után rohangáltam, gyerekeim sorsát rendezgettem...estéként pedig magamat sajnáltam.
Aztán mégis megcsörrent a telefon!
A hangja olyan volt mint régen,talán kicsit öblösebb,a humora azonban a régi. Hiába igyekeztem lazán poénkodni, a magam szokásos fanyar humorával válaszolgatni...rögtön levette, hogy mélyponton vagyok. Alig 10 perces volt a beszélgetésünk, de azonnal helyre tett. Megmondta milyen munka való nékem (hiszen ismer), nem nekem való az önsajnálat, és igenis kapjam össze magam...meg egyébként is tud segíteni, mert helyzetben van. Csak szóljak bátran másnak is.
Bíztatott, simogatta a lelkem, erőt öntött belém néhány perc alatt .Lehet,hogy soha nem fogom kérni a segítségét (amilyen önfejű, majd én egyedül megoldom típus vagyok),de mindenképpen jól esett hallani Őt és tudni azt, hogy számíthatok rá! Köszönöm.
Azóta jobban érzem magam.
Ma este felhívom az unokatestvérem, mert már rég hallottam róla...
Krajcsó Judit
