Még mielőtt az állatvédők és a szelíd lelkületűek felháborodnának, megemlítjük, hogy ez a véres játék már a régmúlté.
A rövid életű pünkösdi királysággal járó hatalom megszerzésének szokása egészen a 17. század végéig nyúlik vissza. A korabeli falusi társadalmakban különböző kisebb-nagyobb előnyökhöz juttatta viselőjét, s a többiek feletti bizonyos hatalom gyakorlása is beletartozhatott.
A férfias viadal során lovas ügyességi versenyeket is rendeztek, mely a kereszténység előtti pogány korra vezethető vissza. A kakasütés, lúdnyakszakítás szokása kissé kegyetlen módon bizonyította a fiatal legények hősies ügyességét.
A kakasütés szokásának menete helyenként változó volt, és nem is mindig a pünkösdi királyság próbáinak egyike volt.
Brassó megyében néhol nem a kakasokra, hanem egy táblára rajzolt kakas ábrájára lőttek nyíllal. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálja, az a győztes. A két állatot a versenylövés után megölik, elkészítik és elfogyasztják.
Baranyában húshagyókedden a legények a kocsma udvarán cövekhez egy kakast kötnek. A kakastól mintegy húsz lépésnyire bekötik a legények szemét, kezükbe csépet adnak. A cél az, hogy bekötött szemmel a kakashoz találjanak, és azt cséppel agyonüssék (kakascséplés). A szatmári Felsőbányán lakodalom alkalmával a vőlegény feladata volt, hogy a násznép jelenlétében, bekötött szemmel egy cövekhez kötött kakast agyonüssön egy doronggal. Miskolcon, Borsod és Gömör megye némely falvában a kakast szintén lakodalomban ölték meg. A kakasra „bírósági" végzéssel mondják ki a halálos ítéletet, és karddal vagy késsel lemetszik a fejét (kakasnyakazás). Kolozsvár környékén aratáskor egy kakast a gabonaföldön beásnak a földbe, csak a fejét nem temetik be. Egy legénynek a kakas fejét kaszával egyetlen suhintással le kell metszenie. Ha ez nem sikerül, az emberek megrettennek, a legényt egész éven át vörös kakasnak nevezik, és úgy vélik, hogy az aratás a következő évben rosszul sikerül. A kakasütés ismeretes a szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák és más nép hagyományából ismert.
A gúnárnyakszakítás ügyességet, erőpróbát igénylő vetélkedő, amely elsősorban a mészárosok hagyományainak körébe tartozik. Meghatározott alkalommal (húshagyókedd, a mesterré válás napja) a mészároslegények az utca fölé két egymással szemben álló ház között kötelet húznak, amelynek a közepére fejjel lefelé egy ludat függesztenek. A legények lovon futtatnak el a kötél alatt. A cél az, hogy elkapják és kitekerjék a lúd nyakát. Akinek ez sikerül, az a győztes; egy évig főlegényi tisztet tölt be, és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvez. A gunárnyakszakítás az európai néphagyományban széles körben, számos formában ismeretes. A magyar néphagyományban idegen eredetű és csak a Felföldön és Erdélyben ismeretes .
Az tény, hogy az ügyességi próbatételek „királyi" nyertese egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, minden kocsmában ingyen ihatott, mert, amit elfogyasztott azt a község fizette ki később. Általában ő lett a legények vezetője is az adott évben.
Ajánlott irodalom: Ujváry Zoltán: Az átadás-átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban (Műveltség és Hagyomány, 1961).
