A medence vizének karbantartása nemcsak az esztétikus megjelenés miatt fontos, hanem a benne fürdőzők egészségének megőrzése miatt is. Arról nem is szólva, hogy a medence élettartamát is meghosszabbítja a hozzáértő és körültekintő gondoskodás.

Az elektromos vízforgató berendezés,

amely ma már minden úszómedencében megtalálható, nem mentesíti a tulajdonost a medence és a víz tisztításától. A folyamatos áramlás elkeveri a vízbe öntött vegyszereket, és segít megtisztítani a felszínén úszó vagy benne lebegő darabos (mechanikai) szennyeződésektől. A medence alján összegyűlt nehezebb szennyeződésektől víz alatti porszívóval szabadulhatunk meg.

A vegyszereket kézzel általában a medencevízbe vagy a vízen úszó vegyszeradagolóba adagolják, de léteznek a szűrőrendszerbe épített, valamint mechanikus vegyszeradagoló berendezések is. Ez utóbbiak általában három-négy hétre elegendő vegyszert tárolnak, de nem mérik a vízben oldott anyagok értékeit. Soha nem szabad a vegyszert közvetlenül a medencébe vagy a feszített víztükrű medence túlfolyójába, kiegyenlítő tartályába dobni! A vegyszerek adagolását önműködő berendezés is végezheti, ez különösen akkor praktikus, ha klór helyett más módszert választunk a víz fertőtlenítésére.

Speciális készülékekkel lehetőség van vegyszermentes fertőtlenítésre is. A legelterjedtebb típusok az úgynevezett sóbontók, melyek sós vízzel működnek.

is megzavarhatja a víz tisztaságát. Az algásodás okozói a széllel és esővel a vízbe kerülő spórák, így elsősorban a kültéri medencéket veszélyezteti. Az algásodást késleltetheti az állandó klórszint, de ahhoz, hogy teljesen megakadályozzuk, szükség van alagaölő szerre is, azonban ennek hatékonyságához is elengedhetetlen a megfelelő fertőtlenítés. Vannak olyan apró szennyeződések, amelyeket a vízforgató berendezés képtelen kiszűrni, viszont opálossá válik tőlük a víz. Ennek megszüntetésére valók az úgynevezett pelyhesítő anyagok, amelyek az apró szennyeződéseket nagyobb pelyhekbe gyűjtik, így azok már nem jutnak át a vízforgató szűrőjén.

A legtöbb készmedence gyártója előírja, hogy a medencét télen vízzel töltve kell tartani, de a csempézett megoldások esetében is követhető ez az eljárás. Mivel a medencét körülvevő talaj télen megfagy, a szokásosnál nagyobb nyomást gyakorol a falára. A vízzel telt medence jobban ellenáll a nyomásnak, így csökken a szerkezeti károsodás esélye. A víz húsz-harminc centiméter mélységig általában befagy, így a falára a belső oldalról nehezedő nyomás is nő. Ennek elnyelésére találták ki a vízbe helyezhető úgynevezett fagytesteket. Ezek a súlyozott, műanyag borítású és képlékeny belsejű tömlők körülbelül a fagyás mélységében merülnek a vízbe, és felveszik a falakra nehezedő nyomást.

A hónapokig álló vízben meg kell előzni a vízkő túlzott képződését is - mert az tavasszal nagyon nehezen távolítható el -, és gátat kell vetni az algásodásnak is. Erre is kaphatók speciális vegyszerek, melyek adagolását a víz keménységének figyelembevételével a dobozokon lévő táblázatok alapján lehet kiszámolni. Letakarni speciális fóliával lehet, ami tökéletesen a vízfelszínre simul, így megakadályozza a szennyeződések bejutását.

Tavasszal a medencét mindenképpen ki kell takarítani, a vizet alaposan át kell szűrni, és fertőtleníteni. A szennyeződésektől függően érdemes a téliesítő vegyszerrel kezelt vizet teljesen leengedni, a medencét kitakarítani, és friss vízzel feltölteni.

Kattintson a galériára!