Majd egy másik gyenge mosásból is hozzácsapott egy ezrest, így hozta ki zöldségleveses, és szintén zöldséges, karfioldús-csirkés, goffry desszertes menüt.

Azt már sejthettük, hogy bármi is lesz terítéken, Leó kötözködni, ő pedig „besértődni fog". Az ember a folyamatos viszálykodásból már arra következtetne, hogy dúl még köztük a szerelem... Még mindig ott folytatják, ahol a "Való világban" abba sem hagyták! A csapkodós, durcis és sírós páros előadásoktól már az ember étvágya is elmegy.

Csatározásaik miatt homályban maradtak az est legszebb pillanatai is:

• ahogy Dér Heni kisded módon kanalanként beetette Jánoskát,
• ahogy párosan önfeledten ropták Sebeők követhetetlen koreográfiája szerint a táncot
• és sajnos kevésbé élvezkedhettünk a filozófus sajátosan egyedi öltözködési stílusán. (Az a remek csizma azért megérne egy misét!)

Ágica viszont kitett magáért.  Először a hagyma miatt sírt, majd a szülőfaluja miatt zokogott. Az egyébként szépséges Hernádkak becézgetése elég durva, de nem annyira tudatos módon vált a nevetség tárgyává.

A háziasszony kiborult, a könnyek, és a pontok potyogtak, és láss csudát! Éppen annyit gyűjtött össze, mint Leó, aki ugyan barátságból, de a vérét szívja.

Hát, egy számmisztikus azért majd megmagyarázhatná a dolog jelentését...