Bevallom, soha nem gondolkodtam el rajta, pedig nem olyan nehéz eljutni a megoldásig.
Húsvét napja volt az első nap, amikor a negyven napos böjt véget ért, s az emberek húst vehettek magukhoz. Húsvét reggelén a misére igyekezve gondosan becsomagolták a bárányt, sonkát, kalácsot, tojást, hogy azt a pap megszentelhesse mise után. S hogy miért?
Ismét a praktikus és hasznos népi gondolkodás csalhatatlan jelei ezek: a hosszú böjt után bizony csábító a sok finomság, megterhelő lehet a hús első magunkhoz vétele, s könnyen eshettek tehát a hívek a mértéktelenség vétkébe. Ettől védte meg őket a megszentelt étek.
Már Aranyszájú Szent János is mint egy jó orvos, figyelmeztette a híveket hajdanán, hogy milyen káros is testnek és a léleknek az a gyakorlat, ami a kiéhezett keresztényeket az asztalokhoz hajtja a hosszú koplalás után.
A hús illetve a test pozitív és negatív jelentést egyaránt hordoz, hiszen jelképezheti a bűnt, magát a gonoszt, mindazt, ami a szellemnek és a léleknek ellentéte. A test ördöge, ugyebár.
