Aki Pécsett jár, mindenképpen kanyarodjon be a belvárosi Papnövelde utcába, lehetőleg este felé. A Modern Magyar Képtárban nagyméretű zománcképeket olyan belső falakon helyeztek el, melyek az épület üvegfalán keresztül kívülről is láthatók, a leglátványosabban napnyugtakor, a műveket megvilágító lámpafényben.
A megvilágítás egy, a 18. században népszerű múzeumi gyakorlatra utal vissza: a vatikáni galéria görög szobrait fáklyákkal vették körbe éjszaka. A fáklyafény elszigetelte a szobrokat környezetüktől és egymástól, így azt a hatást keltették, mintha a múltból, egy eltűnt világból villannának éppen elő.
Modern Magyar Képtár Pécs, Fotó: Füzi István
Az egységes fehér falakon , az esti lámpafényben a hatalmas zománcképek is tisztán művészetté válhatnak. Ficzek Ferenc, Kismányoki Károly, Szijártó Kálmán és Pinczehelyi Sándor alkotásai pedig egykori közösségi funkciójukat kapják vissza a múltból.
Kismányoky Károly: Variációk a Színes városhoz, Modern Magyar Képtár Pécs, Fotó: Füzi István
Egyrészt dekorációként jelenhetnek meg a múzeum homlokzatán, másrészt az állandó kiállítás részeként „az absztrakt geometrikus táblaképek magányos életét élhetik a belső térben”.
Modern Magyar Képtár Pécs, Fotó: Füzi István
A zománcművekkel együtt a múzeum üvegfalán át az állandó kiállításba is bepillanthatunk, ahol többek között Amerigo Tot, Hopp-Halász Károly, Csiky Tibor, Harasztÿ István, Kigyós Sándor, Pauer Gyula plasztikái, illetve Kocsis Imre festményei láthatók.
