Aki Pécsett jár, mindenképpen kanyarodjon be a belvárosi Papnövelde utcába, lehetőleg este felé. A Modern Magyar Képtárban nagyméretű zománcképeket olyan belső falakon helyeztek el, melyek az épület üvegfalán keresztül kívülről is láthatók, a leglátványosabban napnyugtakor, a műveket megvilágító lámpafényben.
A megvilágítás egy, a 18. században népszerű múzeumi gyakorlatra utal vissza: a vatikáni galéria görög szobrait fáklyákkal vették körbe éjszaka. A fáklyafény elszigetelte a szobrokat környezetüktől és egymástól, így azt a hatást keltették, mintha a múltból, egy eltűnt világból villannának éppen elő.
Modern Magyar Képtár Pécs, Fotó: Füzi István
Az egységes fehér falakon , az esti lámpafényben a hatalmas zománcképek is tisztán művészetté válhatnak. Ficzek Ferenc, Kismányoki Károly, Szijártó Kálmán és Pinczehelyi Sándor alkotásai pedig egykori közösségi funkciójukat kapják vissza a múltból.
Kismányoky Károly: Variációk a Színes városhoz, Modern Magyar Képtár Pécs, Fotó: Füzi István
Egyrészt dekorációként jelenhetnek meg a múzeum homlokzatán, másrészt az állandó kiállítás részeként „az absztrakt geometrikus táblaképek magányos életét élhetik a belső térben”.
Modern Magyar Képtár Pécs, Fotó: Füzi István
A zománcművekkel együtt a múzeum üvegfalán át az állandó kiállításba is bepillanthatunk, ahol többek között Amerigo Tot, Hopp-Halász Károly, Csiky Tibor, Harasztÿ István, Kigyós Sándor, Pauer Gyula plasztikái, illetve Kocsis Imre festményei láthatók.
Az otthoni díszítés mindig izgalmas kihívás, arra törekszünk, hogy olyan elemeket találjunk, amik esztétikai élményt nyújtanak, ugyanakkor praktikusak is.
