Velem gyakran előfordul, hogy a távoktatás és a home office tengelyen már csak dél felé, az első hangos korranó hang a gyomrom felől ébreszt rá, fogalmam sincs, mi lesz az ebéd! Közben a kamasz gyerekem már a konyhában sündörög, gyanús neki, hogy nem érez illatokat. Ilyenkor jól jön nagymamám receptje, amivel hamar finom egytálételt varázsolok az asztalra.

Akár hiszitek, akár nem, a gánica egy román eredetű, kukoricakásából készült étel. Nálunk Salgótarján környékén, illetve Somogyban ismert. Az utóbbiban dödölle néven. Készülhet krumpliból, árpa- vagy kukoricalisztből, a lényeg, a hagymás szaggatás. Létezik és sós édes variáció is, én most a lehető legegyszerűbb verziót mutatom! Télvíz idején nagyon jó vacsora!

Jellegzetes zalai étel, régebben mi is sokat ettük, mert apósom nagy mestere volt, ő pedig a Balaton-felvidéken született, úgyhogy náluk a gánica mindennapos étel volt. Semmi ördöngösség nincs az elkészítésében, és bár nem egy über egészséges, trendi recept (zsír, krumpli, liszt... na... gondolhatod...), nálunk nagy kedvenc.

Igazi magyar pörkölt igazi magyar körítéssel. Bár sem a pörkölt, sem a tájjellegű magyar fogás, a dödölle sem tartozik a könnyű ételek közé, de azért a hűvösbe forduló őszök meg télen nyugodtan az asztalra kerülhet. Igen mutatós is, így akár ünnepi specialitásként is tálalhatjuk.

A dödölle egyszerű, finom és laktató. Igazi magyar tájjellegű étel, ahány táj, annyi recept. Ma már nem a szegények eledele, mint régen, hanem különlegesség, amely pörköltek, vadételek mellé köretként kiváló, de önálló fogásként – akár tejföllel megöntözve – is megállja a helyét.