Ha már egyszer kimondtam, nincs visszaút. Namegasztán :) mi lesz, ha számon kéri rajtam a Lilahajú Néni... Gyorsan, egyszerűen, egy kis őrültséggel, aztán lehet mással is foglalkozni. Hogy is van ez?

Nagyon tésztás voltam az elmúlt időszakban, amit finoman jelezetem is. Tésztát szinte bármikor- vagy ahogy szoktam idézni a nagyokat "tésztaság fél egészség”! Talán egy hete lehetett, hogy mákostészta evés közben, kicsit elkalandoztam a múltban – há’ miko’ másko' - és eszembe jutott egy régi receptötlet, amivel azóta sok helyen találkozni, általában meggyes változatban... Gondoltam én is elkészítem, de mivel meggyem nem volt idehaza, ezért... Szóval minden így kezdődött Steffel Csaba konyhájában.

Jó kis hétköznapi, téli, tartalmas leves mellé mi is kéne jobban, mint ez a fincsi kis pogi! Az őrülten jó ételek mestere szerint ez igazán megkoronázza az ebédet!

Szent meggyőződésem, hogy igazán jó szilvás gombócot csak a nagymamák tudnak készíteni! Pont. Érezni kell a tésztáját, a pillanatot, amikor feljön a víz tetejére, és a lélekmelegítő cukros fahéjat, amikor koronaként felkerül a mennyei finomság tetejére… Megmutatom, az én nagyim ezt hogy varázsolta a tányérunkra! Ennél jobb vasárnapi ebéd nincs is augusztusban!

Nagyanyáink idejében nem ledes fényfüzérek, hanem igazi gyertyák díszítették a karácsonyfákat. Nem most kapható színes műanyag, gömböket akasztottak az ágakra, hanem használt csokis papírba csomagolt diót és ilyen süteményeket. Sütés előtt fehér színű hímzőfonalat húztunk át rajta. Már napokkal korábban el lehet készíteni, mert sokáig eláll. Soha nem felejtem el nagymamámat, aki így vezetett be a sütés és az örömteli karácsonyi készülődés tudományába! Nyakig lisztesen, cukrosan, diósan jöttünk ki a konyhából! Pompás volt!