"Árnyék csupán. Testetlen, léha semmi." Milyen tehát a való élet s milyen sok elképzelt öröme, bánata? Mi az, ami messziről nézve céltalan, öröm és bánat örök céltalan váltakozása, örök létra, mely a semmibe vezet? Úgy látszik, olyan céltalanság ez, melynek fájdalmát csakis az álmodozás édesebb fájdalma enyhítheti: e versek virágos út az álmodozástól az álmodozásig. 

Úgy tűnik, hogy a nyár nem ismeri a naptárat. Valahogy nem képes tudomásul venni, hogy ideje lejárt. Még ezen a héten is megörvendeztet bennünket meleg sugaraival. Ám ha a hajnali vagy a késő esti szeptemberi levegőt mélyen beszívjuk, már érezzük a hamisíthatatlan őszi illatot.