Feminista esztétika, vagy emberléptékű építészet?
A női szempontok az építészetben
Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de egészen a nyolcvanas évekig nem igazán érvényesültek a nők szempontjai a várostervezés során. A modern architektúra atyja, Le Corbusier által a háború után megalkotott arányrendszer, az úgynevezett Le Modulor a 180 centi magas férfiakat vette alapul, és mindent, kilincsmagasságot, lépcsőfokokat ehhez az ideáltípushoz tervezett. Negyven évvel ezelőtt azonban megjelent a Matrix, egy női dizájnercsoport, ők pedig mindent fenekestül felforgattak. Munkájukat most a londoni Barbican Centerben lehet megtekinteni.
A How We Live Now (Hogyan élünk ma) elnevezésű kiállítás a Birmingham Film és Videó Műhely egyik munkájával indult. Egy általuk 1988-ban készített és a Channel 4-on bemutatott film azt dokumentálta, hogyan küzdenek meg az átlagos anyukák gyerekkocsival, és egyéb alkalmatosságokkal a város (Burmingham) szívében épült monumentális bevásárlóközpont, a Paradise Circus folyosóin, végeláthatatlan átjáróin, lépcsőin.
A korabeli filmbemutatóra a Daily Telegraph is delegált egy tudósítót, aki valamiféle „amatőr alkotásra számított, a filmben tele balhés nőkkel”, ehelyett egy olyan világgal szemebesült a filmvásznon, amely az átlag nők számára gyakorlatilag élhetetlen.
A kiállítás egy másik szegletében az Essex-ben megvalósult anyaházat mutatták be. A férfi építészek által tervezett komplexum alapvető problémákkal küzdött: kicsi volt a közös konyha, a gyerekek játszóhelyei el voltak szeparálva a többi közösségi helyiségektől, így a biztonságos gyerekfelügyelet sem volt megoldva.
A Matrix 1992-ben javaslatot tett a központ áttervezésére, ebbe a munkába bevonta az érintetteket is. Maketteken modellezték a lehetséges és egyben kívánatos átalakításokat.
Hozzászólás zárolva.