A hedonista jógi
Bár hatalmas követőtáborral rendelkezik a közösségi médiában, nem tartja magát influencernek. Egyszerűen csak kapcsolódni akart azokhoz az emberekhez, akik vele jógáztak és meg szerette volna mutatni nekik, hogy a jógaoktató is ember. Az élet minden területén az arany középútra törekszik, egyszerre élvezi az élet szépségét és igyekszik értéket teremteni önmaga körül. Diószegi Ádám jógaoktató a következő hetekben a jóga kapcsán az Életforma olvasóival is megoszt néhány inspiráló gondolatot.
Követsz valakit a közösségi oldalakon a nemzetközi jógaoktatók közül? Van példaképed, akiktől tanulsz, akit a mesterednek gondolsz?
Igen. Az egyik a Dylan Werner, ő nagyon ismert jógaoktató. A másik a David Regelin. Voltam már nála Barcelonában workshopon, az online anyagait szoktam nézegetni. Azt gondolom, akkor tud valaki hiteles tanító lenni, ha tanítvány is marad. Ha az ember úgy érzi, tudja a végső igazságot, az egy halott igazsággá válik. Ahhoz, hogy élő igazság legyen, folyamatosan fejleszteni kell. Ha az ember mások igazságát meghallgatja és a saját igazságába beleolvasztja, az egy színesebb, gazdagabb igazsággá válik. Én a jóga világában egy picikét törvényen kívüli vagyok, nem nagyon kapcsolódom semelyik jógatradícióhoz sem. Az a tapasztalatom, hogy a jógatradíciók néha a hagyomány mögé bújnak, nem fejlődnek a korral, egy elmaradott hagyományt követnek. Az ászanákat sem fejlesztik tovább úgy, ahogy a mai modern ember anatómiája megkövetelné. Az anatómia azóta rengeteget fejlődött, szerintem nem helyes az, ha egy jógarendszer nem halad a korral, és helyette azt mondja azért csinálunk valamit így mert ez a hagyomány. Különféle jógaiskolák módszereiből, eszközeiből merítek a mai napig.
Gondolom, gyerekként eszedbe sem jutott, hogy jógaoktató lesz belőled. Volt a környezetedben bárki is, aki jógázott?
Abszolút nem. Nem igazán lehet tudni, hogy nálam a jóga iránti érdeklődés honnan jött. Ha a jógát egy önismereti útnak tekintjük, aminek a végső célja a meditatív tudat megvalósítása, akkor ennek elérése nagyon gyorsan, 5-6 évesen a célom lett. Akkor kezdtem el keresni, ki vagyok én valójában. Központi kérdése volt ez a gyerekkoromnak. Egy vasárnapi ebédnél ettem a húslevest és egyszerre nyilvánvalóvá vált, hogy érzem a testem működését, de ezt a tudatosság látja. Igazából tudattermészetű valami vagyok, egyfajta figyelem, ami látja a kéz mozgását, ahogy berakja a szájba az ételt, érzékeli a test működését, de nem azonos vele. A test csak hozzá tartozik. Ez az élmény örökre meghatározóvá vált. Rájöttem, hogy amit meg tudok figyelni, az nem lehetek én, és ezen az egyszerű logika mentén haladva kerestem azt, ami nem megfigyelhető – később találkoztam újra ezzel a gondolatmenettel Gangával, az advaita védánta tanítóval való találkozáskor.
Gyerekként két -három órát csöndben ültem a kertben, belefelé figyelve kerestem, mi az, ami nem megfigyelhető. Szép lassan eltűntek a gondolatok, csak a létezés érzése, maga a figyelem maradt meg. Fantasztikus belső béke, a megérkezettség érzése lett úrrá rajtam, ami semmihez sem hasonlítható élménnyel töltött fel.
Szerettem visszatérni ehhez az állapothoz, gyakran ültem a kertben és vártam, amíg ez az élmény megérkezik és egyre intenzívebbé válik. Nem beszéltem erről senkinek sem, tudtam, hogy felesleges lenne. Amikor 21 évesen találkoztam a jógával, rájöttem, általa eljuthatok újra ehhez az élményhez és a jóga egy eszköz lehet számomra, hogy másoknak is át tudjam adni ezt a felébredést.
21 éves korodig, amíg találkoztál a jógával sok minden történt már veled. Túl voltál néhány dolgon.
A gyerekkori élmény meghatározta az érdeklődési körömet, hiába volt az életemnek egy racionális oldala, például az, hogy a Miskolci Egyetemre gépészmérnök karra járok, mindez nem nagyon izgatott. Logikus lépésnek tűnt az egyetem ahhoz, hogy legyen majd egy normális állásom, de mellette mindig a spirituális tanítások érdekeltek. Minden könyvet beszereztem ezzel kapcsolatban, tanfolyamokra, előadásokra, beavatásokra jártam, de egy pontom mindegyikkel az volt a bajom, hogy olyan elképzeléseket adtak át, amiket el kell hinni és nem személyesen megtapasztalni. A vallások többsége is ilyen, nem ad igazából tapasztalati utat ahhoz, hogy az ember találkozzon Istennel, hanem van egy közvetítő, egy kész világkép, Istenkép, halálkép, túlvilágkép. Sokféle elképzelést hallottam a túlvilágról, a reinkarnációról, a csakrákról, démonokról, angyalokról, de mindig azt éreztem, én a lényegről szeretnék hallani. A jóga és a védák tanítása volt az, ami egyértelműen a legtisztább választ adta a kéréseimre.
Hozzászólás zárolva.