A pszichológusok véleménye nagyon eltérő azzal kapcsolatban, hogy melyek a stressz valódi okai. Van, aki a rohanó életmódot, van, aki éppen az elkényelmesedett, modern világot okolja a stressz kapcsán. Abban viszont szinte mindenki egyetért, hogy a legtöbb betegségnek pszichés oka is van, tehát a problémák okát nem kívül, hanem belül kell keresni. Ezt a mondatot már legalább százszor hallottuk az életük során, mégis talán kevesen értik, hogy mi is zajlik bennünk pontosan. Rendben, hogy a betegségeknek lelki oka van, de vajon a lelki ok és a belső diszharmónia mitől keletkezik? Jöjjenek Diószegi Ádám jógaoktató gondolatai a stresszoldás fontosságáról.
A leszabályozott énünk
Mindenkinek van egy belső, „természetes” önmaga, különféle vággyal, céllal, véleménnyel. Ő sajnos elég ritkán kerül felszínre, hiszen legtöbbször elfogadhatatlan, amit csinálni akar. Nem fér bele a munkahelyi etikettbe, vagy a párkapcsolatunk szabályrendszerébe. Néha földhöz akarja vágni magát, néha dühös, néha ordítana vagy sírna. Máskor pedig rámosolyogna az utcán szembejövő idegenre, netán meg is ölelné, vagy még szeretkezne is vele.
Az ember ezért elkezdi leszabályozni ezt az énjét. Elfojtja a vágyait, cselekvéseit, szavait és létrehoz egy, a társadalomba beilleszthető személyiséget. Létrejön egy mesterséges, élettelen valaki. Ezt a valamit hívhatjuk a "színésznek". Ő testesíti meg azt a valamit, amilyennek szerintünk lennünk kellene. Szerepeket játszik különböző színházakban. Néha a "Munkahely Színházban" lép fel, máskor az "Elfogadott Társadalmi Viselkedésformákban", aztán meg a "Nekem Jó Ahogy Csinálod Drágámban" játszik főszerepet. De valójában belül nem ezek vagyunk! Ez egy külső elvárások hatására összeállított énkép önmagunkról. Ennek hatására szép lassan az ember eltávolodik önmagától és azoktól a dolgoktól, amiket valójában tenni szeretne. Aztán nem értjük, hogy miért érezzük magunkat magányosnak, miért vagyunk stresszesek vagy boldogtalanok, miért nem szeretjük az életünket. Hazudni magunknak, szerepet játszani rövid távon lehet, hogy előnyökhöz jussunk, de ha eltávolodunk önmagunktól, az hosszú távon boldogtalanná és beteggé tesz.
A stressz
A stresszválasz alapvetően a testünk egy teljesen normális reakciója a vészhelyzetekre, kihívásokra, az erőteljes ingerekre, megterhelésekre. Ilyenkor a vegetatív idegrendszerünk aktiválja a „szimpatikus választ” és testünk aktiválja tartalékait. Megnő a pulzus, a vérnyomás, kitágulnak a pupillák, a vér az izmokba áramlik, stb. A szervezet készültségbe kerül, hogy el tudjon kerülni egy veszélyes helyzetet, vagy hatékonyabban tudjon védekezni, reagálni egy támadásra (üss vagy menekülj szituáció).
Tehát a stressz hozzátartozik az életünkhöz, de mégis számos pszichés és testi betegség forrása lehet, ha nem megfelelően kezeljük az életünkben jelen lévő stresszfaktorokat. Ugyanis, ha a szimpatikus választ túl gyakran adja ki a vegetatív idegrendszerünk, akkor lassan kialakul egy folyamatosan fennálló szimpatikus idegrendszeri állapot, melynek hatására a felépítő folyamatok háttérbe szorulnak és az immunrendszer blokkolódik. Így idővel szervezetünk elveszíti belső egyensúlyát és a környezeti ártalmakkal, kórokozókkal szembeni védekezési képességét. Számos betegség van, ami a stresszel kapcsolatba hozható: emésztési problémák, gyomorfekély, szív és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, daganatos megbetegedések, depresszió… és még sokáig lehetne folytatni a listát.
A vegetatív idegrendszer paraszimpatikus válaszai
A paraszimpatikus idegrendszer általánosságban véve a szervezet életének mindennapos fenntartását szolgálja. Testünk nyugodt, biztonságos élethelyzetekben történő működtetését és regenerációját irányítja. Fontos szerepe van az emésztés és a kiválasztás szabályozásában és az immunrendszer helyes működésében is. Általánosságban elmondhatjuk, hogy hatására egy nyugodt testi-, és lelki állapot jön létre, amelyben a testünk fel tudja tölteni kimerült raktárait és lehetősége van regenerálódni. A paraszimpatikus válasz hatására csökken a vérnyomás és a pulzusszám, összeszűkül a pupilla, a vér a belső szervekbe áramlik, megindul a nyálelválasztás és az emésztőnedvek termelése, lassul a légzés, fokozódnak a gyomor és bélmozgások, az adrenalin feldolgozásra kerül, az immunrendszer és a felépítő folyamatok aktivizálódnak.
A jóga és a stresszoldás
A jóga egyrészt segít oldani a már meglévő stresszt különböző eszközökkel. Ha feszültek vagyunk, akkor ez a feszültség a testünkben is megjelenik, a szimpatikus idegrendszeri válasz egyik jellemzője, hogy az izmok tónusa erősödik, azaz kötöttebbé válnak. A jóga ászanái (testhelyzetei) ezt a folyamatot megfordítják: az izmok nyújtásával csökken az izomtónus, ami az idegrendszerben jelenlévő feszültséget is oldja.
A stressz másik jellemző hatása, hogy légzésünk megváltozik, felgyorsul és felszínesebbé válik. Légzésünk minősége és tudatállapotunk szoros kapcsolatban áll. A jóga közben végzett nyugodt, egyenletes légzés visszaállítja elménk nyugalmát is.
Az óra végi relaxációt kifejezetten a stresszoldás miatt végezzünk és ugyanilyen stresszoldó hatása van a jógaóra hangulatának, a kellemes zenének, lágy fényeknek, vagy a füstölőnek. Egy jó oktató belső békéjét is ezekhez lehetne sorolni, hiszen mindenki tapasztalta már, hogy egy ideges ember mellett mi is feszültekké, egy kiegyensúlyozott ember mellett pedig nyugodtabbá válunk.
Másrészt pedig a jógagyakorló nem csak a stresszt tudja hatékonyan oldani a jóga technikáival, hanem a stresszhelyzeteket is nyitottabban, önazonosabban képes kezelni. A meditáció megadja az ehhez szükséges önismeretet, önbizalmat és szabadabb választási lehetőségeket, mert a rendszeres meditáló tisztán látja, éli önmagát a forma nélküli és a forma szintjén is, így már nem kötik annyira elmebeli programjai, hitrendszerei, félelmei, vagyis karmái.
