A hedonista jógi
Bár hatalmas követőtáborral rendelkezik a közösségi médiában, nem tartja magát influencernek. Egyszerűen csak kapcsolódni akart azokhoz az emberekhez, akik vele jógáztak és meg szerette volna mutatni nekik, hogy a jógaoktató is ember. Az élet minden területén az arany középútra törekszik, egyszerre élvezi az élet szépségét és igyekszik értéket teremteni önmaga körül. Diószegi Ádám jógaoktató a következő hetekben a jóga kapcsán az Életforma olvasóival is megoszt néhány inspiráló gondolatot.
Mennyire élsz jógi életet? A 21. században, ahol annyi felszínes dolog tereli el a figyelmünket, hogyan lehet megőrizni a belső tudatosságot és átültetni ezt a hétköznapi életbe? Kell-e egyáltalán egy jógaoktatónak jógi életet élnie?
Van egy mondás, ami nagyon passzol ide: a megvilágosodás törekvés által nem érhető el, mindazonáltal, aki nem törekszik rá, sosem éri el. Törekedni nem kell erre az állapotra, mert végső soron ez az állapot te magad vagy. Mindig is a tiszta, azonosulásoktól és korlátoktól mentes tudatosság voltál, maximum az illúziót lehet eltávolítani ezzel kapcsolatban. Addig fontos a törekvés, amíg ez nem válik nyilvánvalóvá számodra. A jógában a gyakorlás nagyon fontos, ez nálam is megvan. De senki ne gondolja azt, hogy egy szentéletű ember vagyok, nem véletlen, hogy az Instagramon a nevem: hedonista jógi. A hedonista és a jógi, olyan, mintha két ellentétes fogalom lenne, de szerintem itt is az egyensúly megtalálás a lényeg. Ha szentéletű valaki lennék, valószínű halálra unnám az életemet, ha pedig hedonista lennék, azt érezném, nem teremtettem értéket az életemben. A kettő között igyekszem megtalálni az egyensúlyt, legyenek olyan történések az életemben, amelyek önző módon engem tesznek boldoggá és olyanok is, amelyek önzetlenül másoknak boldogságot adnak. A kettő végső soron egyébként is ugyanaz, nincs kint és bent, nincs te és én, csak Az van, amit nevezhetünk Istennek, vagy Brahmannak. Mindenki életében eljön a pont, amikor rájön arra, hogy mást boldoggá tenni sokkal nagyobb öröm, mint saját magunkat. De ez csak akkor lehetséges, ha valaki már saját magát boldoggá tette, másképp csak egy szereppé válik. A spirituális boldogság akkor jön el, amikor az egyén megérti, hogy saját boldogságának gátló tényezője nem más, mint a saját egoja. Döntés kérdése, hogy az ember boldog-e, vagy sem. Mindenkinek van egy énképe, istenképe és van egy boldogságképe is. A lézetésből fakadó boldogsághoz mindig vissza lehet térni, ha az ember egyszer már megtapasztalta.
Hozzászólás zárolva.