Olyan káros, mint a dohányzás
A kényszerű egyedüllét megviseli a mentális egészséget
A pandémia nem csak a gazdasági mutatókra és az emberek anyagi helyzetére van káros hatással, de jelentősen befolyásolja a lelkiállapotunkat is.
Lázadás
A lockdown által előidézett kényszerű magány ugyanakkor többeket arra sarkalt (már csak mentális egészségük megőrzésük érdekében is), hogy megszegjék az általános szabályokat, elhagyják otthonukat, és találkozzanak a barátaikkal.
Ez a fajta viselkedés, mások szemében morálisan aggályosnak bizonyult, ami pedig a renitensen viselkedők újabb elszigetelődését eredményezte.
„Néhányszor megszegtem a szabályokat” – mondja a 29 éves Sarah, aki két éve egyedül él. Kint, valamint otthonukban találkozott barátokkal. De ez meg is terhelte a kapcsolatait. „Néhány barát azt mondta, hogy önző és felelőtlen vagyok. Megértettem a dühüket, de a párban élőknek valójában fogalmuk sem volt arról, milyen érzés 23 órát egyedül lenni, miközben az ember arra kényszerül, hogy a WhatsApp-ot, vagy a Zoom-ot bámulja. „
Önreflexió
Két hónap után TJ (egy 25 éves, Londonban élő fiatalember) például abbahagyta az ivást. „Egy reggel felébredtem, és arra gondoltam: rendben, senki sem jön megmenteni, meg kell tanulnom, hogyan legyek egyedül, a saját gondolataimmal. Kis célokra kezdtem összpontosítani, lefutottam az első kilométereimet, megtanultam csak a nap végéig gondolkodni, és már nem aggódtam azon, mi lesz hosszú távon.”
Egyesek számára ugyanakkor a magány végül is egyfajta ajándéknak bizonyult; sokakat önreflexióra késztetett.
Carl számára az egyedüllétnek szintén volt pozitív hozadéka. Bár korábban kifejezetten magánykedvelő volt, a mostani kényszerű egyedüllét felülvizsgálatra késztette; a látszólagos zárkózottságát szeretné oldani, sokkal nyitottabb kíván lenni mások iránt, mint mondja „Jó lenne, ha lenne valaki, aki mellettem ébredne fel, sétálna velem, megfogná a kezem, megölelne.”
Figyeljünk magunkra, a környezetünkben élőkre és merjünk segítséget kérni és adni!
Hozzászólás zárolva.