Nyomtass te is! – a tanult tehetetlenség legyőzhető

Ha elolvassák a ti lapotokat, másképpen fognak a világról gondolkodni?

Igen. Pontosabban, jó okunk van ebben bízni. Pár éve csináltattunk egy közvélemény-kutatást a Mediánnal egy nagyobb településen, ahol hat héten át minden postaládába bedobtuk az újságunkat. Az eredmények még minket is megleptek. Az újság egyharmada célba ér, beszélnek róla az emberek, sőt 8-10 százalékuk arról számolt be, hogy volt olyan ügy, amiben megváltoztatta az álláspontját, már ilyen rövid idő alatt is, a lapunkban olvasottak hatására. Személyes tapasztalataink is azt mutatják, hogy sok emberben van kétely, csak a valódi információ hiányzik. Arra számítunk, hogy ha egy-egy faluban csak néhány véleményvezér jobban informált lesz, ők már hatékonyan továbbadják az új felismeréseiket a környezetüknek.

Hány településen folyik a terjesztés?

Nehéz pontos számot mondani, mert a mozgalom jellegénél fogva nem jelez vissza nekünk minden terjesztő. Nincs olyan tüntetés, ahol ne találkoznánk emberekkel, akik örömmel mesélik, hogy ők rendszeresen terjesztik az újságunkat. Annyi biztos, hogy több száz olyan település van, ahol, ha nem is hetente, de időközönként felbukkan az újságunk. Volt időszak, amikor heteken át félmilliós példányszámot nyomtattunk, de ehhez sok támogatás és sok terjesztő kell. Ez leginkább a politikailag feszültebb időszakokban szokott megtörténni.

Gondoljátok, hogy az előválasztás és a 2022-es választás ilyen lesz?

Egészen biztos vagyok benne. Úgy sejtem, hogy a légkör hasonló lesz az 1989-90-es rendszerváltáséhoz. Nekünk azt kell majd megértetnünk az emberekkel, hogy a változás csak az ő személyes részvételükkel valósulhat meg. Mi ehhez kínálunk lehetőséget. Biztató, hogy a pártok is kezdik felismerni a Nyomtass te is! mozgalom jelentőségét. A Civil Választási Bizottság tagjaiként egyre rendszeresebbek az egyeztetéseink a hat párttal. De az ő vidéki aktivistáik már előrébb járnak. Az ország sok helyén a saját szórólapjaik mellett a mi újságunkat is hordják sok ezres, néha tízezres példányszámokban. Ez egyáltalán nem sérti a mi pártatlanságunkat. Az újság szerkesztésébe senki nem szólhat bele, és egyetlen párttal sem vagyunk részrehajlóak. Az igazság az, hogy alig foglalkozunk velük, inkább az ország helyzetéről, az emberek életkörülményeit befolyásoló ügyekről írunk. Ahhoz, hogy az egész országot lefedjük, a pártok aktivistáira és a civilekre is szükség van.

Mire lenne még szükségetek, hogy elérjétek a célotokat?

A legfontosabb az lenne, hogy az országgyűlési választások előtti tíz hónapban, fél évben már szinte minden faluban jelen legyünk hetente. Ez adna esélyt, hogy az ott élők valódi információk birtokában dönthessenek majd 2022-ben. Ehhez rengeteg nyomtatási kapacitásra vagy pénzre van szükségünk, illetve több ezer önkéntes terjesztőre. Egy ilyen kiterjedt folyamat koordinálása sem megy már kizárólag önkéntesekkel. Ehhez megint csak pénz kellene.
Budapest és annak agglomerációja már önmagában is hatalmas erőforrás, hiszen hárommillió ember él ebben a térségben. Ha ebből csak 300 ember útra kelne legalább egyszer egy héten, akkor autónként 5 emberrel számolva 60 gépkocsi mehetne a környező megyékbe. Csak ezzel rendszeresen el tudnánk érni 100-200 kisebb települést. De a nyugdíjasok mehetnének ingyenesen vonattal is egy-egy célpontig. És mi ez a 300 ember a hárommillióhoz képest, akiknek legalább a fele biztosan változást szeretne a politikában. Természetesen ugyanígy el kellene indulniuk másoknak is a kisebb és nagyobb városokból. A honlapunkon vagy a Facebookon keresztül megtalálhat minket, aki segíteni szeretne.

Ha ennyire nehéz, akkor miért csináljátok ilyen elszántan már több mint négy éve?

Sokan közülünk, így én is, személyes felelősséget érzünk amiatt, hogy lépésről-lépésre a szemünk láttára építették le a demokrácia legalapvetőbb intézményeit, például a sajtószabadságot. Lett egy ország Európa közepén, amelynek nincsen egyetlen, országosan fogható független rádióállomása sem. Akik már velünk dolgoznak vagy támogatnak minket, azok felismerték: illúzió, hogy majd megcsinálja helyettünk valaki más. Vagy személyesen vállalunk felelősséget, vagy marad minden a régiben.
Egyébként kevesebb szó esett arról, hogy ez jó is. Rengeteg új barátot szereztünk, kis közösségek épülnek vidéken és Budapesten. Gyönyörű településeken járunk, megismerjük a fővároson túli világot és izgalmas beszélgetéseket folytatunk az ott élőkkel. De leginkább megkaptuk azt az érzést, hogy teszünk valamit, és nem csak passzívan elszenvedjük, ami velünk és az országgal történik.