„A szüleim agyonvernek ezért a bizonyítványért!”
A napokban osztják. Vannak, akik boldogan mutogatják, miközben jutalmat és dicséretet kapnak érte, és szép számmal akadnak olyanok is, akik sűrű szidalmak közepette már hiába magyarázzák – a bizonyítványt. Ami nem csak a gyereké…
Igazán lázas izgalomban teltek az utolsó napok az iskolában. Egymás után sercegtek vagy pihentek bambán a tollak az év végi dolgozatok felett, és kerekedtek nagyra a szájak és a szemek a mentő kérdések alatt. Néhányan vért izzadtak, hogy a bukástól megmeneküljenek, mások a jobb jegyért vagy a kitűnő eredményért magolták az apró betűs tananyagrészeket. Ám a „megérdemelt” osztályzat után sajnos nem egy gyerek száját hagyta el a döbbenetes mondat: „A szüleim agyonvernek ezért a bizonyítványért!”
Az a szomorú, hogy ezt néhányan meg is teszik.Pedig egy feszült és stresszes iskolaév után a gyerek is felhőtlen szórakozásra és pihenésre vágyna. A szidalmazás, a büntetés, a verés és a szeretetmegvonás súlyos magatartási rendellenességet, jellembéli torzulásokat okozhat csemetéinknél. A gyerek – még ha egy félresikerült bizonyítvány ürügyén is – rideg és hatalomérvényesítő szülői magatartást tapasztal, agresszívvé és durvává válhat a büntető tárgy- és főleg szeretetmegvonó magatartás hatására, dacreakciókkal válaszol.
Ám a túlzott elvárások is hasonló magatartási zavarokat válthatnak ki, még egy szeretetteljes családi környezetben is. A „legyen nálam különb” vagy „vigye többre, ha már én nem” szemlélet maximalizmushoz, agyonfegyelmezéshez, különórák, korrepetálások, a nyelv, zene, sport hajszolásához vezet. Ennek következménye aztán a túlzott eredményorientáltság, a lelki sivárság, neurotizálás, örömtelenség, kiégettség és szorongás lehet – állítják a pszichológusok. A gyakori agresszív és brutális szülői magatartás pedig menekülési kényszert, szorongást, gyűlöletet, elfordulást és viszonzó agressziót eredményezhet. Nem véletlen, hogy ilyenkor többen „világgá indulnak”, vagy éppen öngyilkosságba menekülnek a kemény számonkérés elől.
Vigyázzunk! Nem érdemes mindezt egy „félresikerült” bizonyítványért kockáztatni. A nyár így is tartogat még veszélyeket…
Beszéljük meg a gyerekkel, mi volt az oka a kevésbé jól sikerült teljesítménynek, hogyan teheti azt a következő évben eredményesebbé, milyen segítséget kér ehhez, és mit tud ő maga is „hozzátenni” annak javításáért.
És jusson eszünkbe, ez nem csak a gyerek „értesítője”! Ebben benne voltunk mi is, vagy pont kimaradtunk belőle, amikor ő éppen dolgozott érte…
Hozzászólás zárolva.