Egy életmód tréner jótanácsai
„Elegem van abból, hogy mindent én csinálok!”
Mi nők hajlamosak vagyunk túl sok feladatot magunkra vállalni, és persze emiatt fáradtak, feszültek vagyunk. Milyen önkorlátozó hiedelmek állhatnak a „Mindent egyedül kell megoldanom” gondolkodásmód mögött? Dr. Darida Ágnes életvezetési tréner néhány hasznos gondolattal, megszívlelendő tanáccsal segít változtatni ezen a helyzeten.
Zsuzsi a munka mellett szinte teljesen egyedül intézi az otthoni és a gyerekek körüli teendőket, meg sem áll egész nap. Mindig fáradt, nem jut ideje magára. Pedig nem egyedülálló, van férje, aki Zsuzsi bevallása szerint, otthon semmit nem csinál.
Melinda a munkahelyén tapasztal hasonlókat, ahol mindig ő marad bent legtovább. Lelkiismeretesen látja el a feladatait, rengeteget túlórázik, sokszor ő menti ki a kollégáit, ha közeleg egy határidő. Ez mégsem jelenti azt, hogy ő kapja a legtöbb elismerést. Legutóbb sem őt, hanem a kollégáját léptették elő.
Mi nők sokszor vagyunk túlterheltek, és úgy érezhetjük, egyedül cipelünk mindent a vállunkon. Mindig csak jönnek az új feladatok, mi pedig, bár nem örülünk ennek, és ezt gyakran szóvá is tesszük, mégiscsak csináljuk tovább ugyanúgy.
A „szegény én” szerepe
Ha mi is hasonló cipőben járunk és ez könnyen megeshet, hiszen gyorsan bele lehet csúszni ebbe a szerepbe, főleg a gyerekek érkezése után fontos, hogy kilépjünk az önsajnálatból, a „szegény én” szerepből, és némi távolságtartással nézzünk a helyzetünkre. Érdemes a saját gondolkodásmódunkat górcső alá venni, hiszen nemcsak úgy történnek velünk a dolgok, hanem mi magunk is alakítói vagyunk, bár ezek általában nem tudatosan zajlanak bennünk.
Nézzünk egy kicsit mélyebbre, hogy milyen önkorlátozó hiedelmek állhatnak mindezek mögött.
Gondoljuk át: hogyan állunk a segítség kérésével és elfogadásával, a feladatok leosztásával. Tudunk-e delegálni, és ha nem, vajon mi lehet ennek a hátterében?
Visszaköszön a múlt
Nehezen tudunk segítséget kérni és elfogadni. Ez a rossz szokásunk eredhet a gyerekkorban látott családi mintákból, hiszen mi magunk is gyakran ismételjük ezeket. Tekintsünk vissza a gyerekkorunkra, és nézzük meg:
– Milyen volt az anyukám, milyenek voltak a nagymamáim? Nekik mi volt a szerepük a család életében, mennyire voltak mindent a hátukon cipelő, megoldó emberek? Akiknek a szoknyája alatt sok minden elfért?
– Hogy alakult a munkamegosztás a családban? Mi volt a nő, és mi volt a férfi feladata?
– Mennyire kellett mindig erősnek látszani, azt mutatni kifelé, hogy minden rendben van?
– Én hogyan ismétlem a látott mintákat?
– Hogyan jelenik meg mindez a párválasztásomban és a teendők felosztásában?
Hozzászólás zárolva.