Európai kultúrák európai szemszögekből
Három fiatalt kérdezgettem külföldi élményeikről, az országok közti kulturális különbségekről, és hogy az ő esetükben mennyire látszódtak beigazolódni a sztereotípiák. Válaszaik természetesen csak egy variációt takarnak a végtelen közül, de engem pont ezek az egyedi eggyek érdekeltek.
M.B.: Nem panaszkodnak annyit, nem olyan pesszimisták. Igaz, hogy a szakszervezeteknek köszönhetően jól élnek, de ugyanakkor szorgalmasak is. Ami nagyon pozitív volt még, az a kulturális életük, hogy nem szabnak határt semmilyen irányzatnak, tehát a kultúra bármelyik része megtalálható a városban. Úgy éreztem, hogy az ilyen jellegű érdeklődés az ő életükben fontosabb szerepet játszik, mint nálunk.
P.L.: Vidéken iszonyatosan vendégszeretők az emberek. Franciaországban is meg van ez a vendégszeretet, de nem ennyire.
Van esetleg olyan, amiben negatívabbak?
B.A.: Hát a késést például negatívumként is fel lehet fogni. Az egyik német barátom majd megőrült az elején, hogy hogy lehet az, hogy az olaszokra mindig várni kell, hogy semmi sem logikusan történik, vagy legalábbis nem a strikt, német logika szerint. Talán kicsit felszínesek is időnként.
M.B.: Két típusba tenném őket: az egyik tagjai nagyon nyitottak, kedvesek, és felkarolják a külföldieket. Ezek általában olyan emberek, akik eltöltöttek bizonyos időt külföldön. Ők maguk is mondták, hogy amikor visszajöttek, akkor tűnt fel nekik először, hogy az osztrák nem egy „buli-nép”. Ha elmennek szórakozni, az náluk abból áll, hogy lemennek egy kocsmába, megisznak három sört, és kész. Én osztrákot bulizni nem láttam, valahogy nem tudják elengedni magukat. Ez lehet, hogy azért is van, mert nagyon erősen él bennük a Habsburg-lét. A legfurcsább szituációkban is előhozzák, hogy ők egy birodalom voltak. Van bennük egy kevés arisztokratikus pökhendiség, és még mindig a Sissi kultuszban és Mária Teréziában leledzenek. A másik típus elég elutasító. Amennyire ráláttam az osztrákokra, nem egy barátkozó nép, nekem volt egy olyan érzésem, hogy nem igazán szeretnének a külföldiekkel jóba lenni. Valószínűleg ebbe az is beletartozik, hogy zavarja őket a hatalmas külföldi áramlat, ami Bécsben koncentrálódik. A kollégiumban a folyosón az osztrákok például csak az osztrákoknak köszöntek. Egy boszniai barátom, aki 8 évesen költözött Bécsbe, eleinte sokat pörgött osztrák kollégistákkal, aztán amikor meghallották, hogy bosnyákul beszél, valahogy megszűntek a közös programok. .
Hozzászólás zárolva.