In memoriam Kodály Zoltán- Kádár levelezése
Kodály zeneszerzői, zenetudósi, zenepedagógusi és népzenegyűjtői munkássága révén világszerte hallatlan tekintélynek örvendett, valóságos egyszemélyes intézménnyé vált, amit – ha tetszett, ha nem – a Kádár-rendszer is kénytelen volt respektálni.
Nagyon nem szeretném, ha félreértene. Tudomásom szerint Ön vallásos gondolkodású ember; távol áll tőlem, hogy hitében bántsam. Nekem ezzel nincs gondom, engem más foglalkoztat. Képletesen szólva, szerintem minden embernek van valahol, valamilyen főkönyve, ahol végül is elkészül szándékainak, tetteinek mérlege. Az Ön hite szerint ez valahol az égben van, az én meggyőződésem szerint az emberek tudatában és lelkiismeretében. Nem tagadhatom, hogy Ön szereti a népet, és életművével sokat és nagyot adott neki. A mi népünk az Ön népe, de az enyém is, aki kommunista vagyok. Hazánkban ma a szocialista társadalom épül, és szembetűnő, hogy Ön nyilvánvalóan nem rokonszenvezik a szocialista úttal. Hogyan tudja Ön lelkiismeretében szabályozni magatartását és tetteit olyan körülmények között, amikor a nép, amelyet szeret, olyan úton jár, amelyet Ön nem tud eszével és szívével elfogadni? Én azt hiszem: bármilyen sokat is adott Ön a magyar népnek, mégsem adott és ad annyit, mint amennyit tudott volna és tudna. Önnek szép kötelessége lenne segíteni abban, hogy a munkások és parasztok milliói számára oly sötét múlt visszavonhatatlanul és örökre el legyen temetve. Hogy népünk fiai és leányai békében és boldogságban éljenek a jövőben – hogy okuk és módjuk legyen dalolni.
Minden jót, jó egészséget kívánok Önnek. Ha valamivel megbántottam volna e levélben akaratom ellenére, akkor se feledje, hogy engem az Ön iránt érzett megbecsülés és jó szándék vezetett.
Tisztelettel
Kádár János
Kodály Zoltán Kádár Jánosnak
1959. 10. 21.
Igen tisztelt Kádár Elvtárs!
Nagyon köszönöm gyors és beható válaszát.
Ha valahol, a pedagógiában volna szükség egy kis állandóságra. Kérdem: ki árt többet a rendszernek: egy volt apáca, aki „szerzetesi” buzgalommal tanít, és ezzel számtalan gyermeket boldogabbá tesz, mert megnyitja előttük a zene csodáit. Vagy egy felfuvalkodott, zenetudatlan igazgatónő, aki csak reprezentál, telefonál, terrorizálja a szülőket és gyermekeket, a „hatalmat” képviseli és gyakorolja, szabálytalanságait elnézik, a vizsgák idején (!) külföldi jutalomüdülésen van, a legjobb tanerők eltávolításával pedig megfosztja az iskolát eddigi hírnevétől, egyszóval egész viselkedésével csak ellenszenvet támaszt a párt iránt.
Hozzászólás zárolva.