In memoriam Kodály Zoltán- Kádár levelezése
Kodály zeneszerzői, zenetudósi, zenepedagógusi és népzenegyűjtői munkássága révén világszerte hallatlan tekintélynek örvendett, valóságos egyszemélyes intézménnyé vált, amit – ha tetszett, ha nem – a Kádár-rendszer is kénytelen volt respektálni.
A vallás kérdésében én Goethe véleményét osztom: „Akinek van tudománya és művészete, annak van vallása. Akinek nincs, annak legyen vallása.” Ezért helytelenítem – bár sehol, senkinek sem mondtam eddig – a most pár hónapja erősödő üldözését vallásos hírű embereknek. Az ifjúság elvadulását „erkölcsi ismeretek” tantárgyával akarják fékezni. Az erkölcsöt azonban nem ismertetni, hanem gyakorolni kell. Ha valahol kérdezték, miben különbözik a kommunista erkölcs a tízparancsolattól, nem kaptak kielégítő választ. Vannak értelmesebb hangok is: nemrég egy vezető kommunista személyiség egy pedagógusgyűlésen kijelentette: aki vallása szerint becsületesen él, nem szükségképp ellensége a rendszernek. Ezt tartom én is, s ezért talán én sem vagyok reakciós. Az én „főkönyvem” kizárólag a lelkiismeretemben van. A gyermekkori vallásos érzést nem felejthetem, ámbár nem teljesítem pontosan az egyház előírásait.
Meg kell vallanom, a rendszer bajának tartom, hogy még mindig sok ember nem megfelelő azon a helyen, ahol van, és sokat hallgatnak rosszakaratú besúgókra. Pl. van okom feltenni, hogy legutóbbi fölszólalásom a Népfrontban torzítva került Ön elé. Ezért hadd mondjam el pontosan, mit és miért mondtam. Simon Péter dolgozata („A népfront feladatai a nacionalizmus elleni küzdelemben”) volt a vita tárgya. Nem volt szándékom fölszólalni, de mikor az öt előttem szóló egyike sem tért ki a dolgozat fő hiányára, ellenben rikító színekkel festették a magyarság sorsát a környező államokban, azt mondtam: mit szegezzünk ellene a mindenfelől dühöngő sovinizmusnak, ha kiirtjuk azt a csekély magyar öntudatot, ami még tán népünk egy részében megvan. A dolgozatból az hiányzik, ami az első tíz év kormányzásából: a magyar nép ismerete és szeretete. Ezt mondtam, magnetofon és gyorsíró nem volt, hát mindenki úgy adhatja tovább, ahogy akarja. Azt gondolom, a kormányzat nem hagyná a katonai akadémián és nevelő intézeteken Zrínyi Miklós nevét, ha nem állná szavait, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” Ezzel még nem mondjuk, hogy különbek vagyunk. De ha ehhez sem ragaszkodunk: elveszünk.
Hozzászólás zárolva.