Katona Klári

Látszólag könnyebb úgy komponálni, ha nincsenek elvárások. Ha az ember ledobja válláról a sok terhet, és csak saját magának akar megfelelni.

Sokszor mondják nekem, hogy a rengeteg szakmai elismeréssel a hátad mögött te könnyen megteheted. Úgy látom, ez inkább fordítva van. A karrieremet én alakítom, saját magamnak köszönhetem a hátteret, a jó döntéseim, a lemondásaim és a jó időpontokban kimondott nemeim vezettek idáig. Ezt bárki megtehette volna, megteheti. A mai zenei világban bizonyára nehezebb, de működik. Amikor 2002-ben megkaptam az Életműdíjat, azért voltam rá nagyon büszke, mert bizonyítékul szolgálhattam arra, hogy másképp is lehet dolgozni. Ha kell, legyek én a követendő példa a fiatal zenészeknek abban, hogy más utakon is bejárható ez a pálya, az úgynevezett karrier. Nem szabad a mások által kialakított trendeket vakon követni, azokból nem születnek hiteles produkciók. A zenében is önmagunkat kell megkeresni.

Ha stúdiólemeze nem is, egy másik albuma azért napvilágot látott. Egy szép könyv részeként.

A ’92-es …neked című lemezem volt az első, amelynél már nem működtek közre ismert szövegírók. Azóta a dalszövegeimet magam írom, nagyrészt a zenét is. Idővel rá kellett ébrednem arra, hogy a dalforma édeskevés bizonyos gondolatok kibontakoztatására, képtelenség négy-öt percben mindent elmondani. Sokszor volt hiányérzetem a felvételeim kapcsán. Így aztán nekiültem a kész daloknak, jobban körbejártam a témájukat, és olyan új megvilágításokat kaptak, amelyek mások számára is fontosak lehetnek. Ezek a gondolatok a mindennapi hiányainkra világítanak rá. Újabban még inkább foglalkoztat a művészet célja. Manapság a cél sok esetben nem több a hatáskeltésnél, és a közönség befolyására való törekvés erőteljesebb a tartalomnál. A hatás elengedhetetlen, ez tény. A művészetnek viszont ez mellett szolgálnia kellene egy továbbvezető utat, amely segítségére lehet a befogadóknak. Mindegy, milyen formában találkoznak vele: írva, előadva, rajzolva vagy fényképezve van-e. Ezért tartottam fontosnak a dalszövegek megjelentetését könyv formájában. Kész szavak lett a címe. CD is készült hozzá, amelyen tizennégyet felolvasok közülük különleges zenébe ágyazva, mert bennem a szövegek ritmusként élnek, és ilyen formában akartam őket tolmácsolni. Kaptam pár telefonhívást, amelyek megerősítettek abban, jól döntöttem, amikor kiadtam. Azt mondta egy filmszakmában dolgozó ismerősöm, hogy számára azért volt fontos a találkozás a gondolataimmal, mert régebben így beszélgettünk egymással, és nem féltünk előhuzakodni az ilyen témákkal. A közélet és a politika megváltoztatott minket, olyan szinten szólnak bele a magánéletünkbe, amely már régen nem egészséges. Elvárják tőlünk, hogy minden téren határozottak és kemények legyünk, így az emberi dolgainkról, a valós problémáinkról hallgatunk. Mert esetleg felszínre kerülnének a gyengeségeink. Nem merjük kiadni a félelmeinket, elfojtjuk magunkban, azt hisszük, csak elénk gördülnek akadályok, míg mások játszi könnyedséggel megküzdenek velük. Egy másik, számomra fontos ember annyira magáénak érezte a szövegeket, hogy nem tudta letenni a könyvet, reggelig olvasta. Mégsem befolyásolták őt a szó szoros értelmében, csupán ráirányították a figyelmét más megközelítésekre. Ez nekem nagy elismerés, amikor naponta befolyások sokasága ér bennünket minden oldalról, és a jó dolgok gyakran ezek áldozatául esnek. Az egyik legsikeresebb könyvkiadó vezetője azt mondta körülbelül hatszáz kiadvánnyal a háta mögött, hogy én kiadtam a nagybetűs könyvet, amire eddig még ő sem volt képes. Olyan lett, amilyennek én terveztem. A visszajelzések egészen mást adnak, mint a médiás jelenlét. Akiknek a könyvet és a CD-t szántam, azok figyelmesen követik a pályafutásomat. Az irántuk érzett tisztelet vezérelt. Azok is elolvashatják, akik a média befolyása alatt élik a mindennapjaikat, és talán rádöbbennek, hogy másképp is élhetnek. Ha a megjelenés híre bizonyos műsorokba nem is kerülhet be, tudom, akinek rá kell találnia, úgyis rátalál. Más csatornákon keresztül.