Egy országos, 550 fős online kutatást készített Lerf Andrea és Hartmann Krisztina a BEE Satisfaction együttműködésével a tehetség és a motiváció témák mentén. A kérdőívet a 2015 első felében Százados Miklós rendezésében bemutatásra kerülő Lámpagyújtogatók című „kultúr sci-fi” filmben 42 hazai ismert és elismert személlyel készült mélyinterjúk során feltett kérdések alapján állították össze a kutatók. A készülő film a kutatás eredményeit is felhasználja, kibontja, továbbgondolja azokat.
A válaszadók több mint fele úgy gondolja, hogy a tehetséges emberek legfontosabb megkülönböztető jegye, hogy „hisznek magukban és abban, hogy képesek elérni a céljaikat”. A második helyre a „már így születtek” megállapítás került, ezzel is aláhúzva, hogy a tehetség egy alapvető adottság. Társulhat mellé szorgalom, eltökéltség is, aminek a folyamatos megléte szintén kiemelkedő eredményeket hozhat.
A tehetséges emberek fontos jellemzője még, hogy képesek „megragadni az élet kínálta lehetőségeket”. Persze ezt akkor tudják hatékonyan megtenni, ha hisznek magukban és tudatosan vannak jelen a helyzetekben. Sokszor rá szoktuk sütni a tehetségesekre, hogy mázlisták, szerencsések csupán. A kutatás azonban éppen azt igazolja, hogy nem elegendő ahhoz pusztán a szerencse, hogy valaki kibonthassa a tehetségét (csupán 17%-ban tartják ezt fontosnak). Fontos megkülönböztető jegy még, hogy „kitartóan” és „következetesen dolgoznak a céljaik elérésért”, nem adják ezt fel a nehézségek, kudarcok megélésénél sem.
„A válaszok a tudatosság meglétének fontosságát igazolták, ami összecseng a Lámpagyújtogatók című filmben megszólaló szereplők véleményével is. A megkérdezettek 73%-a mondta azt, hogy minimum 50%-ban jelen van az életükben a tudatosság és csupán 27%-uk említette, hogy inkább a sorsra hagyatkoznak” – mutatott rá Százados Miklós, a Lámpagyújtogatók című film rendezője. Hozzátette, a két végletet, hogy csak a sors, vagy csak a tudatosság irányítaná az életet azonban nagyon kevesen választották, mindössze 2 illetve 3 %. Tehát leginkább úgy gondoljuk, hogy mindkét tényező szerepet játszik abban, miként telnek napjaink, azonban a többség arra szavaz, hogy a tudatos irányításnak nagyobb szerepe van életünk alakulásában.
Hogy milyen módon lehet előhívni a magunkban szunnyadó tehetséget, három tevékenységcsoport rajzolódott ki a válaszokból.
A legtöbben a tanulást (69%) és a gyakorlást (59%) említették. Hiszen hiába van valakiben benne a tehetség lámpája, hiába érzi, hogy jó valamiben, ha ezt nem műveli, nem tesz érte, hogy kihozza magából a legtöbbet, ha nem keresi meg a kapcsolót, akkor mindez nem marad más, mint ki nem használt lehetőség.
A második helyen a kihívások megoldása (50%), lehetőségek kihasználása (48%) szerepel, ami arra utal, hogy eltökélten, a felmerülő nehézségek esetén is célra tartva, a fejlődési és egyéb lehetőségeket kihasználva (48%) szükséges haladnunk. Korábban láttuk, hogy a tehetséges emberek egyik megkülönböztető jegyének gondolják, hogy hisznek magukban és a céljaikban, észre kell venniük a környezet kínálta lehetőségeket is, tudniuk kell élni ezekkel.
Harmadikként a kockáztatás (29%), kísérletezés (28%) is fontos elemek, hiszen ezek nélkül nem tudnánk előre lépni. Ahhoz, hogy a tehetségesek haladni tudjanak az útjukon, szükség van bátran meglépni olykor kockázatos lépéseket, amiben szintén segíthet a saját magunkba vetett hit, illetve a környezet pozitív visszajelzése, a támogató légkör.
„Látnunk kell nekünk, embereknek, hogy kik vagyunk és mit szeretnénk elérni. Érdemes magunkba nézni, megismerni azokat a területeket, a saját belső új világainkat, ahol úgy érezzük, hogy lehet keresnivalónk. Tegyük magunkat szokatlan helyzetekbe, legyünk bátrak és adjunk esélyt, hogy kiderüljön, érdemes-e a bennünket érdeklő, izgató területbe még több és több energiát fektetnünk, vagy kutakodjunk inkább tovább. Az útkeresés során lehetnek bizony körforgalmak, vagy zsákutcák, de tanuljunk, építkezzünk az itt megélt élményekből is” – mondta el Lerf Andrea, a kutatás vezetője.
A cél kijelölése is egy kritikus pillér, amire szintén megéri időt és energiát szánnunk. Határozzunk meg egy olyan vonzó pontot, amiről érezzük, hogy szinte odaránt bennünket magához és amit nagyon jó lenne elérni. Sokszor az ok, hogy nem jutunk egyről a kettőre egészen prózai; a célok meghatározásának elmulasztásában található.
