Lovas nemzet
„Lovon szoktak járni, gondolkozni, álldogálni és beszélgetni” – jegyezte fel évszázadokkal ezelőtt a magyarokról Regino évkönyve. Számos magyar szépirodalmi alkotásban is szó van lovakról, a magyar ember lóhoz fűződő barátságáról. S az sem lehet véletlen, hogy nyelvünkben változatos kifejezések születtek a lovak színére: a feketén, szürkén, sárgán vagy tarkán kívül a csakis e patások leírására használt fakó, pej, sötétpej, deres vagy almázott.
A magyar nép és Magyarország történelméhez mindig hozzátartoztak a lovak. Őseink nem csupán használták ezt az erős állatot, hanem társként is tekintettek rá. Nem véletlen, hogy maguk mellé temették, és az ősi hitnek is központi szereplője volt. A magyar történelmi lovasság, a huszárság kialakulása is népvándorló őseinkhez nyúlik vissza. A könnyűlovas fegyvernem az eurázsiai sztyepp lovas-nomád népeinek jellemzője volt az ókortól a 19. századig. A gazdagokat fosztogató romantikus betyárok pedig a 19. századi puszták fontos lovas alakjai voltak. A hagyomány szerint mii találtuk fel a kocsit, amely egy magyar faluról, Kocsról kapta a nevét. A fogatolás szerszámai – a hámok, sallangok, kantárok használata –, valamint a fogatolási és hajtásmódok – kettes, négyes, ötös – szintén magyar találmányokhoz és módszerekhez köthetők, írja a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség. A lovassportban is sokáig élen jártunk, különösen a fogathajtásban, de a modern díjugratás elveit is magyar dolgozta ki: Széchenyi Dénes gróf és Kégl Károly.
A magyar lótenyésztés is messze földön híres volt. Az 1785-ben alapított Mezőhegyesi Ménesben tenyésztették ki a furioso-north start – ismertebb nevén mezőhegyesi félvért –, a hajdani kisbéri Batthyány-birtokon a kisbéri félvért, amelyek a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. A fogatsportban nemzetközi szinten is elismert nóniusz vagy a több mint 400 éves lipicai is egyike a hagyományos magyar lófajtáknak. Kincsem és Imperiál – mindketten Kisbéren születtek 84 év eltéréssel – is lovasnemzet-hírünket öregbítették minden idők legeredményesebb magyar versenylovaiként. Ma már inkább nosztalgiának tűnik a lovas nemzet fogalom, bár a külföldiek számára szóló túraajánlatokban még mindig hangsúlyos a lovas turizmus, a túralovaglás vagy a ménesbemutató. A Szabad Föld egy kutatásra hivatkozva azt írja, hogy a lovas ajánlatok 80 százalékát többnyire a külföldiek látogatják.
A magyarok ma már közel sem ilyen lelkesek, a lovagolás egy időre letűnt. A nagy állami ménesek szétzilálása után egy nemzedék kimaradt, mondják. A mostani gyerekek közül viszont egyre többen ülnek nyeregbe – ha anyagi körülményeik lehetővé teszik –, és hódolnak a lovassport valamelyik ágának. A díjlovaglás, a díjugratás, a lovastusa (military), a fogathajtás, a lovastorna, a távlovaglás és a 2012-től az olimpián is megjelenő western díjlovaglás tartozik ide.
Hozzászólás zárolva.