Köd előttem, köd utánam
Miért vagyunk feledékenyebbek és szétszórtabbak a járvány alatt?
Már a tudomány is vizsgálja azt az állapotot, amit a mindennapi nyelv valahogy úgy igyekszik leírni, mint a tudat „ködös” állapota. Az okok szerteágazók, de kialakulásukban minden bizonnyal szerepet játszik az egy éve tartó helyzet, miben a Covid miatt élni kényszerülünk.
Catherine Loveday szerint szükségünk van a hétköznapokban is olyan, az agyunkat stimuláló új ingerekre, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy fenntartsuk érdeklődésünket, vagyis ne legyen „ködös a gondolkodásunk”.
Az egyik nap ne legyen olyan, mint a másik
Ehhez néha elégségesek például olyan egyszerű praktikák is, hogy a munkamegbeszélést ne zoom-on tartsuk, hanem például telefonon, a meeting közben pedig sétáljunk egy nagyot egy, a lakásunkhoz közeli parkban, de néha az is megteszi, hogyha kicsit átrendezzük a lakást, ahol mostanában olyan sok időt töltünk, vagy csak a falon lévő képeket, festményeket variáljuk át egy kicsit.
Az agy működése, így például az emlékek pontos felidézése is csorbát szenvedhet, ha az egyik nap „olyan, mint a másik”. Ilyenkor sérül az úgynevezett „megkülönböztető képesség”. Ez a folyamat, amely a hippokampuszban, az agy középpontjában zajlik, lehetővé teszi az egyes emlékek sikeres kódolását, biztosítva, hogy kevés átfedés legyen közöttük. Így megkülönböztethetjük az egyik emléket a másiktól, és hatékonyan fel is idézhetjük őket.
A mostani élethelyzetünk azonban pont ez ellen hat, így nagy valószínűséggel fog előfordulni néhány év múlva is, hogy a lockdown időszakában megélt élményeink összefolynak, külön-külön nehezen tudjuk majd felidézni a hozzájuk kapcsolódó emlékképeinket.
Catherine Loveday szerint a korábbinál gyengébb kognitív képességeinket (vagyis a ködös gondolkodást) nagyrészt annak is „köszönhetjük”, hogy leromlottak a „társadalmi interakcióink”.
„Az agyunk más emberek jelenlétében ébred fel – a másokkal való együttlét ösztönöz minket leginkább.”
Mindannyiunknak megvan a maga optimális stimulációs szintje – egyesek úgy érezhetik, hogy jobban képesek a bezártságban működni, kevesebb társasági élet mellett; mások dühösnek, kifejezetten élettelennek érzik magukat.
Loveday azt vizsgálja, hogy a társadalmi interakció szintjei – többek között – hogyan befolyásolták a memória működését a lezárás során. Kíváncsi arra is, hogy a személyes kommunikáció alternatívája – a Zoom-hoz hasonló platformok – hatással lehetnek-e a koncentrációra és a figyelemre.
Hozzászólás zárolva.