Modern cigányballada a mai magyar valóságból

Amikor elment, a Katika már kiadásra várt?

Még mielőtt elutaztam volna, megkerestem a Csataló ügynökség vezetőjét, Tóth Gábor Ákost, és leadtam neki a kéziratot azzal, hogy csináljunk belőle valamit. És most megjelent a könyv.

Miközben séfként dolgozik egy írországi szálloda konyhájában.

Én nagyon szeretnék az írásból élni, csak azzal foglalkozni, mert nagyon sok időm elmegy mással. A szakácskodás is egy életforma. Felelős munka, nagyon jól kell csinálni, persze nagyon jól megfizetik. Jobban, mint az írást. De nem szeretném ezt sokáig csinálni. Inkább legyen kevesebb pénzem, csak le tudjam tenni az asztalra azt a regényt, amelyet szeretnék. Rosscomon, ahol élek és dolgozom, nekem csak egy állomás. Nem ott fogom leélni az életem, de most ott is jól érzem magam. Ennek is megvan a maga romantikája. Kisváros. Kilépek az utcára, és mindenki köszön, megkérdezik, hogy vagyok. Azt már nem szeretem, ha a tányéromba néznek, hogy lássák, mit főztem. Könnyen lehet, hogy ezután Dublin következik vagy London. Ott ugyan nincsenek barátaim, de olyan város, hogy érdekel.

Napközben ír, este dolgozik, vagy nincs ilyen rend az életében?

Az soha nincs. Kétségek viszont voltak rendesen. Három év kálváriája után kimondtam végre, hogy igen, folytatom, írni fogok. Túljutottam életem első alkotói válságán.

Három év kálvária?

Igen. Én a Katika cigányéletével már 2003-ban készen voltam.

Abban a formában, ahogy most megjelent?

Durva változatban, ami keményebb volt egy kicsit. Ki is vettem belőle valamit, saját meggyőződésemből. Szerencsére maradt elég anyag így is. Az első változat egyébként sokkal szabadszájúbb volt. Az eredeti kiadóm mondta is, hogy nem illik a profiljába. Aztán volt egy rangos kiadó, ahol különböző változtatásokat kértek, és nagyon biztattak. Erre az egészet átírtam, megköszönték, de másfél évig semmi sem történt. Akkor aztán továbbálltam, és így jutottam el a Csatalóhoz, ahol a könyv megtalálta a maga támogatóját.