Modern cigányballada a mai magyar valóságból

Az írek milyenek?

Ők is nagyon összetartóak. Április elején, amikor vagy húsz fiú ott ült nálunk a kandalló mellett, iszogattuk a bort, és el voltam kenődve egy kicsit, mert itthonról olyan híreket kaptam, hogy még mindig nincs szponzorunk a könyvhöz, és a húsz fiú azt mondta, mindenkitől kapok egy százast, és megjelenik a könyv. Két perc alatt meglett volna a szükséges összeg. A cigányok viszont nagyon erőszakosak Írországban. A házbeli lány és az egyik fiú elmentek egyszer a cigánytelepre. A srácnak volt valami üzleti ügye. Nekem azt mondták, maradjak otthon, és gyújtsak be a kandallóba. Eltelt vagy húsz perc, és már jöttek is haza. A kocsi ablaka be volt törve, ők meg mindketten véresek voltak. Kirontottak a cigányok a lakókocsijukból, és benyomták az autó ablakát. Az írek ritkán verekednek, de ha mégis, akkor nagyon. Huszonegy éves a lány, huszonhárom a fiú. Hazajöttek és azt mondták: a cigányokkal nem lehet ujjat húzni. Nincs értelme. Megmosakodtak, és már nem is beszéltek a történtekről. Az írek iszonyatosan hidegvérűek, rengeteget lehet tanulni tőlük. Nem jönnek soha zavarba. Nagyon kemény nép. Én ha úgy érzem, nem igazságos, ami történik, nem rejtem véka alá a véleményem. Ott is elmondhatom, de alaposan át kell gondolnom, hogy udvariasan tálaljam. Sok rossz tulajdonságot vetkőztem le köztük. Itthon például mindig türelmetlen voltam. Mindent azonnal akartam. Most már nem. A brazilok nagyon jó barátaim, de a csehekkel, a szlovákokkal és a lengyelekkel is jól kijövök. Én vagyok köztük az egyetlen magyar. Szeretem Írországot, de a tortának csak egy szelete az életemben.

Az írás is egy szelet a tortából?

Az írás: szerep. Az utóbbi időben háttérbe szorult hobbi. De most nagyon keményen rá fogok hajtani. Ha fáradt vagyok, nincs is kedvem hozzá. Olyankor inkább az érdekel, mit csinálnak a házban a többiek.