1990 és 2015 között a szén-dioxid-kibocsátás 60 százalékkal nőtt globális szinten, de a világnépesség leggazdagabb egy százalékától származó kibocsátás növekedése legalább háromszor volt nagyobb, mint a legszegényebb felétől származó kibocsátás növekedése.
Az Oxfam és a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet által összeállított jelentés arra figyelmeztetett, hogy a túlfogyasztás, valamint a szén-dioxid kibocsátásban élenjáró közlekedési módok preferálása lehet az, ami hamar kimeríti a globális szinten meghatározott szén-dioxid kvótát.
A széndioxid-kibocsátás ilyen mértékű koncentrációjak, ami a világ népességének leggazdagabb egy százalékának a kezében összpontosul egyszersmind azt is jelenti, hogy gyakorlatilag a lehetetlenséggel határos több milliárd ember életminőségét érdemben megjavítani - véli Tim Gore, az Oxfam International kutatásának egyik vezetője.
„Jelenleg a kibocsátási kvóták úgy vannak meghatározva, hogy azok alkalmasak arra, hogy a világ gazdagabbik fele tud a lehetőségeivel élni, de ez összességében nem szolgálja az emberiség javát - mondta a Guardiannak.
A tanulmány pontosan kimutatta, hogy a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka, amely körülbelül 630 millió embert jelent, a globális kibocsátás körülbelül 52 százalékáért felelős az említett 25 éves időszak alatt.
(A leggazdagabb 10 százalék jövedelme meghaladja az évi 35 000 USD-t, míg a leggazdagabb 1 százalékot azok alkotják, akik több mint 100 000 USD-t keresnek évente.)
A jelentés szerint az elkövetkező tíz évben a világnépesség leggazdagabb 10 százalékának szén-dioxid-kibocsátása elegendő lenne ahhoz, hogy mintegy 1,5 fokkal megemelje a globális hőmérsékletet, még abban az esetben is, ha a világ többi része azonnal nullára csökkentené a maga kibocsátását.
Az Oxfam igazságtalannak tartja, hogy a gazdag világ sokkal többet bocsáthat ki, mint annak szegényebb fele. Miközben a világ a megújuló energiák felé mozdul el és fokozatosan megszünteti a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, az átmenet során továbbra is szükséges lenne az emissziókat úgy arányosítani, hogy az javítsa a szegény emberek alapvető életfeltételeit.
"A lehető legjobb, erkölcsileg is védhető cél az lenne, hogy az egész emberiség tisztességes életet tudjon élni, jelenleg azonban az helyzet, hogy szén-dioxid-költségvetés, azaz a kvóták a már gazdagok további meggazdagodását szolgálja” - mondta Gore.
Azok, akik sokkal jobban ki vannak téve annak hatásainak, valójában a legkevésbé járultak hozzá az ezt okozó üvegházhatású gázok kibocsátásához.
Míg a koronavírus-válság átmeneti csökkenést okozott a kibocsátásokban, a szén-dioxid-költségvetésre gyakorolt általános hatása valószínűleg mégis elhanyagolható lesz, véli Gore. Ugyanakkor a világjárvány kezelésének tapasztalatait fel lehet használni, és tudatosítani kell például az emberekben, hogy a jövőbeni katasztrófákat érdemes megelőzni - mondta.
A kérdés aktualitását jelzi, hogy a héten tartják az ENSZ 75. közgyűlését, amelynek egyik napirendi pontja az éghajlati válság lesz majd.
