Nem csak szamuráj étel: a miszó

Kíváncsi vagyok, hogy vajon Marco Polo evett-e Kínában miszó levest. Vajon hazatérte után hiányzott-e neki? A selyemtől, a porcelántól és más tradicionális távol-keleti értékektől eltérően a miszónak hosszú évszázadokig kellett várnia, hogy az európaiak megkedveljék. A VII. században Buddhista szerzetesek vitték az akkor még chiang-nak (ejtsd: jang) nevezett miszót Japánba, ahol évszázadokon át tökéletesitették és változatosabbá tették. Ez a különleges étel végül is a makrobiotikus étrend elterjedésével került át Európába. Növekvő népszerűségét nemcsak változatos felhasználhatóságának, hanem gyógyító ételként ismert hatásának is köszönheti.

Nagyon ízletes, egészséges, magas protein tartalmú miszó erjesztéssel készült massza. Leggyakrabban szójababból vagy gabonából (pl. árpából, rizsből), tengeri sóból, forrásvízből és koji (Aspergilius Oryzae) kultúrából készül. Állaga a mogyoróvajéhoz hasonló. Színe a sötét rozsdabarnától a napos világossárgáig változhat, íze pedig követi ezeket a variációkat. A sötétebb árnyalatúak a hús nélküli, de kiadós levesekbe vagy szószokba illenek, a világosabbak salátára vagy kenyérre valók, míg a természetesen édesebbek zöldségtorták, desszertek és pudingok készítéséhez alkalmazhatók.

Az erjesztési folyamat néhány hónaptól néhány évig terjedhet. A makrobiotikus étrendben legalább 12-18 hónaptól 24 hónapig, természetes körülmények között, cédrus hordókban  érlelt bió miszót használjuk. Mint minden ételnél, itt is igen fontos a vásárlásnál a címke ellenőrzése, mert gyorsított eljárással, adalékanyagokkal és tartósítószerekkel készült furcsaságok is viselik most már a miszó nevet!

Az igazi miszó élő és életet adó étel. A koji segítségével olyan enzimek jönnek létre az erjesztés alatt, amelyek segítik többek között a vegetáriánus diétában oly gyakran hiányzó protein, amino savak és B 12 kialakulását. Ezek napi 2-3 evőkanál miszóval szervezetünkbe jutva pótolhatják az állati fehérjét, csökkenthetik a sóigényt, helyettesíthetik az állati zsiradékot és lúgossá tehetik szervezetünket.

Dr. Morishita Kenichiro vezetésével a kutatók már 1972-ben kimutatták, hogy a tradicionális miszóban dipicolinic sav található, amely tisztítja a szervezetet a sugárzáskor kapott nehézfémektől, pl. radioaktív stronciumtól. Sugárkezelést kapó vagy sugárveszélyes munkahelyen dolgozó japánok többek között miszóval tisztítják szervezetüket ezektől a káros anyagoktól.