Ökopékség Piszkén

Az igazi biokenyérbe nem való – a candidabetegek számára egyébként rendkívül káros – élesztő sem. A piszkei pékségben a kenyér ősi módon, kovásszal készül, amelyben a víz és a liszt mellett nem élesztő, hanem növényi erjesztő van, gabonaőrleményből, virágporból, mézkivonatból. Vagyis ez is bio.

Elhivatottság és hitelesség

A cég persze megélt gazdasági hullámvölgyeket is, hiszen a kilencvenes évek közepén a biotermékek nem hódítottak még széles körben, így termelésükben-forgalmazásukban inkább csak perspektivikusan volt üzlet. Márpedig a Piszkei Öko Élelmiszergyártó és Kereskedelmi Kft.-nél ahogy bővült a teljes kiőrlésű pékáruk köre, úgy csökkent a fehértermékeké.

Az új évezred elejére azonban sikerült stabil beszállítói kört kialakítani, és az értékesítést is hatékonyan megoldani. Az üzlet lendületet kapott. Négy év alatt a pékség árbevétele a tízszeresére nőtt. A cég egy szűk piaci szegmensben van jelen termékeivel, de „lefedi az országot”, mint azt a cégtulajdonos mondja, akinek tervei között szerepel, hogy a piszkei pékáru termelésébe franchise-rendszerben bevon más pékségeket is.

– Ez azért nem egyszerű, mert az ökotermékek gyártásához elhivatottság és hitelesség is kell. Annak, aki bioterméket készít, hitelesnek kell lennie, nem lehet másmilyen, mint a terméke – hangsúlyozza a pékmester, majd hozzáteszi: – Az édesanyám főztje is attól a szeretettől olyan, ami benne van. Az ember megérzi a különbséget. Nem véletlenül született az a mondás sem, hogy a gazda szeme is hizlalja a jószágot.

Ami a saját készítményeit illeti, nem kalkulál nagy piacbővüléssel az uniós tagság nyomán, bár a közeli Komáromból eddig is sokan átjártak; lehet, hogy ezután még többen jönnek. Ausztria lehetséges terep lehet, de távolabbi export nemigen jöhet szóba. Az élelmiszer-kereskedelemben vannak olyan előírások – ilyen például Amerikában a kilenc hónapos fogyaszthatóság -, amelyek biokésztermékek esetében nehezen tarthatók, vagy értelmetlenek. Ollé Sándor – aki szakmai világjárása során a tengerentúlt is megjárta – úgy véli, csak mélyhűtve lehetne kivinni a termékeket, de az már nem lenne az igazi, túl sok értékes hozzátevő menne veszendőbe.