Plázák helyett irány a garázs!

Három éve saját kertjükben tartottak egy szombat délelőtti garázsvásárt az évek alatt összegyűlt, kinőtt járókából, gyerekruhákból, lecserélt kenyérpirítóból, kuktaedényből és más háztartási cikkekből Krivarics Dittáék. Elsősorban a szomszédok és a környékbeliek jöttek el, engedve a filléres árak csábításának. A példát aztán mások is követték, és felkérték a foglalkozása szerint lakberendező kétgyermekes fiatalasszonyt, hogy nyújtson útmutatót a szervezéshez, az internetes hírveréshez. A kínálat kimeríthetetlenül gazdag. Egy nemrég közzétett felmérés szerint a fogyasztói társadalom kísérőjelenségeként, a sok reklám hatására a megvásárolt cikkek csaknem 40 százalékára valójában nincs igazán szükségünk, 10 százalékát pedig soha még csak nem is használjuk. Ezért a garázsvásárokon egyre kevésbé ócska kacatot, lim-lomot kínálnak fel a tulajdonosok, több az újszerű, de otthon csak a helyet foglaló porfogó, alig használt holmi, amely néhány házzal arrébb egy másik háztartásban becses szerzeményként lomból hasznos háztartási kellékké, kedvenc ruhadarabbá nemesedik.

A nálunk alig néhány éves múltra visszatekintő garázs adok-veszek eredetileg Amerikában alakult ki, ahol a sufnikban porosodó használt holmik új életre keltésének már megvan a régóta kialakult kultúrája, mondja az MTI-nek Krivarics Ditta, a spontán vásárok hazai meghonosítója. Újbudai lakhelyén interneten szervezi az akciókat, lényegében ingyen, maga vállalta társadalmi munkában. Naponta tucatjával kapja az érdeklődő e-maileket, a kéréseket, hogy tegye közzé: a hét végén melyik budapesti kerületben, főváros környéki településen, vagy távolabb Csongrádon, Veszprémben, Egerben lesz a megadott címen garázsvásár.

A garázsvásár-láz erősödésének okai között tapasztalata szerint az olcsó árak mellett a különleges tárgyakra bukkanás kihunyhatatlan reménye húzódhat meg. De ezeknél is nagyobb vonzerő a társasági élet iránti igény. A városi létben, a rohanó életben egymástól elidegenedett emberek gyakran a közvetlen szomszédjukat sem ismerik, köszönés nélkül sietnek el látásból ismert utcabeliek egymás mellett, holott legtöbbjük nyitott lenne a másikra. A garázsvásár pedig jó alkalom a barátkozásra, a nézelődés, alkudozás közepette közelebb kerülhetnek egymáshoz. A családias hangulatban oldottabb a légkör, mint egy bevásárlóközpontban, vagy akár a hasonló kínálatú bolhapiacokon. Így pedig közérzetjavító hatása is van e vásároknak. A visszajelzések igazolják: „sok barátság, jószomszédi viszony kezdődik a felkínált pulóverek, játékok, kiolvasott könyvek, kisbiciklik, hűtőszekrények, befőttesüvegek, plüssmackók, rádiók, vasalódeszkák dzsungelében.”

Korábban a garázsvásárok jellemzően a kertes házakban nyíltak, manapság pedig egyre gyakrabban emeleti lakásokban, romkocsmákban, pubokban is rendeznek alkalmi árusítást. A bevétel sem elhanyagolható, de az amatőr jelleg, az üzleti szellemet távol tartó, a segítőkészségen alapuló sajátos hangulat sokakat megfog, a turkálók törzsközönsége is mindinkább itt köt ki. A szervező állítja: „amíg néhány éve még gyakori hétvégi családi programnak számított például az autópiacokon a nézelődés, addig most – talán a női egyenjogúság diadalaként is – inkább a garázsvásárok látogatása dívik, ahol felnőtt és gyerek könnyen kifoghat magának valami számára értékes cuccot.”