Segítsééég! Nőgyógyááász!
Az ugye nagyon nem magyarázza el a vizsgálat előtt senki, hogy a vizsgálóasztalra hogyan kell felmászni. Meg azt sem, hogy ez tulajdonképpen művészet… Ha sikerül mégis valahogy fordítva megközelíteni az asztalt, az orvos úgyis rájön, kezdővel van dolga.
Az ember lánya meggyőzi önmagát, hogy igenis elérkezett az első nőgyógyászati vizsgálat szükségességének ideje. Vagy elmagyarázzák neki, hogy miután már él szexuális életet, illendő lenne felkeresni a nődoktort…
Kikérdez mindenkit, kihez érdemes menni, hogy ha azt szeretné, hogy ne az legyen az egyetlen és utolsó alkalom, amikor beteszi a lábát abba a bizonyos rendelőbe.
Mégis úgy tűnik, hiába a felkészítés a barátnők, az anyuka részéről, a részletes tervrajz (!) a rendelőről, hogy mi hol van, hova kell leülni érkezéskor, mi a rendszer.
Az első sokk, akkor éri szegény némbert, amikor fültanúja lesz a sok várakozó nőtárs beszélgetésének, akik azt tárgyalják unalmukban, hogy kinek éppen milyen tünetekkel jár betegsége, és hogy milyen orvosi beavatkozásokon van túl ez idáig. Ez utóbbiakat hangosan szokták részletezni, mert ez mindenkit felettébb érdekel.
Ha még ekkor nem fordul sarkon szegény, ott a vizuális ingerforrás. A rendelők falán többnyire érzékletesen válogatott ábrákkal igyekeznek lekötni a páciensek kalandozó tekintetét, például olyanokkal, hogy mik a legjobb kezelési módszerek a hüvelygombára, vagy hogy milyen speciális melltartókat ajánlanak azoknak, akiknek az egyik mellét már el kellett távolítani. Már-már kezdi fájlalni a mellét szegény lány és érzi, neki is van valamilyen gombás nyavalyája.
És ekkor kijön az asszisztens, aki a fiatal lányt meglátva kérdésekkel kezdi bombázni: Először van itt? Sürgősségi tablettát íratna? Nem? Terhes? Nem? Biztos, hogy csak vizsgálatra jön? Igen? Akkor várjon még. Na, ilyen kellemes fogadtatás után ugye alig várja az ember, hogy bemehessen.
Az orvos végre szólítja a remegő lábú tinit, aki tisztában van vele, hogy az ember nem azért jár nőgyógyászhoz, hogy valami kellemes csiklandozáson vegyen részt.
Azt ugye nagyon nem magyarázza el a vizsgálat előtt senki, hogy a vizsgálóasztalra hogyan kell felmászni. Meg azt sem, hogy ez tulajdonképpen művészet… Ha sikerül mégis valahogy fordítva megközelíteni az asztalt, az orvos úgyis rájön: kezdővel van dolga.
Hozzászólás zárolva.