Szamarkand, a kék város ébredése a modern időkben
Földváry Eszter most Üzbegisztánba kalauzol el minket és Szamarkand városát mutatja be. Eszter egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Vonatos útjaim során, mikor a Selyem út különböző szakaszait jártam be, eljutottam Szamarkand városába is, épp a Szovjetunió felbomlását követő időkben. Hatalmas munkálatok fogadtak minket mindenhol, különösen a régi műemlék épületek környékén. Úgy tűnt, az egész város sürög-forog, takarít, fest, szépíti a környezetét. Kiderült, hogy hamarosan Mitterand francia elnök jön látogatóba és ezért ez a nagy nyüzsgés. De látszott, hogy nemcsak ez motiválja az embereket, hanem visszakapva a várva várt függetlenségüket, megszépítik az ősi, a szovjet hatalom idejében elhanyagolt épületeket.
Ismerkedés a főtérrel
Elbűvölve álltam Szamarkand főterén, amikor megpillantottam a három hatalmas, a kék és sárga különböző árnyalataiban tündöklő, majolikával kirakott épületet, amelyek keretbe foglalták a teret. A régmúltban vallási iskolák, medresszák voltak bennük. Emiatt főképp geometrikus motívumokkal, a természet inspirálta mintákkal díszítették az épületeket hatszáz évvel ezelőtt. Egyetlen kirívó mintát láttunk: az egyik nagy boltív két oldalán sárga fekete csíkos tigrisek vicsorogtak egymásra. Az épületek udvarára érve, körben kis műhelyeket, boltocskákat találtunk. Ezek voltak régen a diákok szobái. Most mindenféle kézműves termékeket árultak itt.
Nagy várakozással mentünk be a boltokba, hátha találunk szőnyegeket, mondjuk a híres bukharai szőnyegválasztékból. Nagy csalódásunkra sehol sem volt egyetlen darab sem. Sőt az is kiderült, hogy csak egyetlen egy gépi szövésű szőnyegeket gyártó üzem van az egész városban. Aztán egy-két év múlva, amikor visszatértem Szamarkandba, csodák csodájára már több helyen lehetett gyönyörű kézi szövésű kaukázusi szőnyegeket kapni.
Szőnyegek helyett viszont különleges technikával hímzett, csodás terítőket, takarókat találtunk. Ezek voltak a híres szuzanák. A név perzsa eredetű és egyszerűen hímzést jelent, de ezek a motívumok csak itt találhatók meg. Régebben minden férjhez adandó lány kelengyéjében volt legalább egy ilyen kézimunka. A kis boltban halmokban álltak különböző méretekben, színekben a terítők. Többségük régi volt és a kilencvenes évek elején még nem kértek értük olyan nagy összeget, mint pár évvel később, mikor egyre több külföldi turista utazott Üzbegisztánba.
Hozzászólás zárolva.