Szerelem, szexuálitás -oralitás 2.rész
Látszólag messziről indulok, amikor azt írom, hogy az embergyerek fejlődésének első kilenc hónapját a száj uralja (szopás, sírás, gőgicsélés; saját ujjai, keze, majd a dolgok szájba vétele). A száj jelentősége akkor válik érthetővé, ha valami akadályozza, nehezíti a fejlődésnek ezt a szakaszát: ilyenkor alakulnak ki az ún. orális fixációk – és máris a témánknál vagyunk.
A szakmában alapzavarosnak hívjuk azokat a gyerekeket – számuk kétségbeejtően nagy -, akik, akik nem tudták folyamatosan átélni azt a „szentháromságot”, amit az anyai test melege, a szeretetteljes, óvó gondoskodás ritmusa és az állandóság jelent. Az alapzavarosság talaján kialakuló orális fixáció – terápia hiányában – végigkíséri az illetőt az életén.
Ezeknek az embereknek az minden szempontból kitüntetetten fontos szerepe van a szájnak, s ez nemcsak konkrétan, de szimbólikusan is értendő. Lényeges a számukra az evés, az ivás, a dohányzás; ha férfiak, téma számukra a bajusz, a szakáll; ha nők, igényesebbek az ajkak ívével, stb., ápoltságával kapcsolatban, mint más; mindkét nembeli ember gyakran nyúl a szájához: „tépdesi”, húzogatja, (hazugság szándéka nélkül is) el-eltakarja, stb.
De szeretnek az ilyen emberek beszélni is: be nem áll a szájuk (férfi is van köztük), „jut eszükbe” mindig valami, vagy csak azt látjuk, mi, hallgatók, hogy mennyire élvezik ők a szavak keresését, mondatba fűzését, a történeket „bő lére eresztését”, sokszori elismétlését… Ám ide tartoznak a hallgatagok, szófukarok is. „Mit kell erről annyit beszélni?” – kérdik, vagy „Hát nem érzed, hogy szeretlek? Nem elég, amit adok?”, „Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere!” – dohogják duzzogva (néha nő létükre).
Emiatt is ki kell mondanom: az, hogy a szájnak fontos szerepe van, nemcsak pozitívan értendő. A gourmanok, hedonisták mellett (akik tehát külön is élvezik az ízeket, stb.) azok is orálisan fixáltak lehetnek, akik látványosan nem törődnek azzal, hogy mit és hogyan esznek-isznak (csak „benyomnak” valamit, ha éhesek vagy szomjasak); bajuszhoz nemcsak ragaszkodhat egy férfi, de utálhatja is – folytathatnám a példálózást: a hangsúly a kitüntetetten fontos szerepen van.
Ugyanígy a szerelem, a szexualitás szempontjából is kettős szerepe van az orálisan fixáltságnak: egyfajta belső kényszerből imádhat az illető mindent, ami a szájjal kapcsolatban van – vagy mereven elutasíthatja a „nyálaskodást” (meglepően sok az ilyen nő).
Hozzászólás zárolva.