Többet veszünk, többet eszünk, többet dobunk ki

Az étkezési intelligencia fogalma leginkább az élelmiszer-pazarlás jelensége okán merül fel. Sokunknak ugyanis eszünkbe sem jut, hogy mennyi étel végzi végül a kukában és mennyi problémát okozunk ezzel nem csak társadalmi szinten, de a környezetvédelem terén is. A NÉBIH 2019-es tanulmánya szerint ma az ételpazarlás az egyik legjelentősebb környezeti probléma: az ételek egyharmada kárba vész, és ez a kidobott ételmennyiség felel a kibocsátott üvegházhatású gázok 10 százalékáért. Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer kerül a kukába, amely a környezeti terhelés mellett azt is jelenti, hogy kárba vész az a rengeteg értékes munka és alapanyag, amelyek az élelmiszerek előállításához szükségesek.

Kilenc zacskó keksz

Nincs elég baja mostanában az embernek, még itt van ez is! Jogosan merül fel sokakban hasonló gondolat. A jó hír azonban az, hogy bárki tehet ennek a rossz tendenciának a visszaszorításáért, csupán némi figyelem és tudatossá szükséges hozzá. Mielőtt kifogásokat keresnénk, gondolkodjunk el azon, hogy tulajdonképpen milyen szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen ételek és élelmiszerek tekintetében többségében el vagyunk kényeztetve. Lehetőségünk van mindent megvenni a boltokban, szinte csak hibátlan áruk között válogathatunk,  bármit el tudunk készíteni, amit csak megkívánunk. Minden adott hozzá, hogy változatosan és bőségesen étkezzünk, a két-három napos ételekhez pedig gyakran már nincs gusztusunk. Legyen tehát ez a kiindulópont. Tovább haladva érdemes megismerkedni Tristan Stuart nevével és munkásságával, ő az a brit író és fenntarthatósági aktivista, aki először használta az étkezési intelligencia kifejezést, ami tulajdonképpen a kevesebb vagy nulla ételkidobásra való törekvést takarja. A téma szakértője már évek óta hangoztatja az ételpazarlás megszüntetésének fontosságát és nem csak azért, mert a világ egyes részein rengetegen éheznek, hanem azért is, mert nagyban hozzájárul egy élhetőbb világ megteremtéséhez. Szerinte arról, hogy elképesztő mennyiségű étel végzi a kukában, nemcsak a háztartások tehetnek, de mindenképpen felelősségük van benne. Egyik előadásában például stílusosan, egy élelmiszerlánc szemeteséből kivett, még bontatlan, kilenc zacskó keksszel szemléltette a folyamatot. Ez a kilenc zacskó keksz szimbolizálta a gazdaságban megtermelt összes élelmiszert. Egy zacskó még a termelési folyamatban elveszett valamilyen feldolgozási probléma, az infrastruktúra hiánya, a tartósítás vagy a tárolás hibája miatt. Három zacskó eleve takarmányozási céllal készült, kettő pedig a szemétben végezte, vagy a boltban, vagy pedig otthon, mert nem használták fel időben. Miért is nem? Mert nem volt elég szép a külseje, vagy mert veszített valamennyit az élvezeti értékéből. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy a kilencből összesen csak három adag került ténylegesen fogyasztásra és hat csomag ment veszendőbe. Sokkoló számok nem?

Spórolás és megelőzés

Természetesen a túlzott fogyasztásnak és a pazarlásnak nem csak mi vagyunk az okai, hanem a túltermelés is. Nem titok, hogy elértük bolygónk teljesítőképességének határát, ennek ellenére a gazdasági versenyben nincs megállás, az utolsó erőforrásainkat is felhasználjuk többek között arra, hogy még több élelmiszert gyártsunk. Nem elég, hogy mindent beborít a műanyag, folyamatosan csökken az erdők és a zöldterületek száma, növekszik a hőmérséklet és a gázkibocsátás, ráadásul egy világjárvány közepén ülünk, még itt van ez a probléma is. De mi lenne, ha kicsit másként tekintenénk erre az időszakra? Ideje lenne, ha nemcsak a saját bajunkon gondolkodnánk el, de a globális problémákon is. Folyton azt halljuk, hogy semmi nem lesz már a régi. Ez az állítás magában foglalja azt is, hogy más megoldásokat, nézőpontokat kell találnunk. És mikor, ha nem most?

De mit is jelent ez hétköznapi nyelvre lefordítva? Mindenekelőtt spórolást és megelőzést. Az Unilever nemrég készített egy felmérést, amely szerint 10 magyar család bőven eltarthatna egy tizenegyediket a kidobott élelmiszerek mennyiségéből. Szerencsére az emberek nagy része ezt hallván, abszolút nyitott a megoldásokra. Kiderült, hogy a racionális típusok inkább a spórolást választanák, az érzelmi alapon döntők pedig a pazarlást megakadályozó tippeket próbálnák ki. Persze cselekvés helyett hajlamosak vagyunk egymásra mutogatni, cégek a vásárlókra és fordítva. Pont ezért egyre több vállalat szólal fel a túltermelés, túlfogyasztás ellen és számtalan szervezet, alapítvány is a pazarlás minimalizálásán dolgozik. Hazánkban ilyen például a Munch.hu elnevezésű platform, melynek célja, hogy általuk az éttermek, pékségek, boltok és szállodák kedvezményesen értékesítik az el nem adott, de jó minőségű ételeket. Az ételmentő közösséghez bárki csatlakozhat a weben vagy applikáción keresztül, így kedvezményesen vásárolhatja meg a jó minőségű, ám fel nem használt ételeket. Angliában már évek óta sikeresen fut a Feeding the 5000 elnevezésű projekt, melynek keretében kidobásra ítélt, de még jó minőségű termékekből főznek olyan közösségi eseményekre, ahol az ételpazarlás problémájára szeretnék irányítani a figyelmet. Nemrég már a Netflixen is elindult egy új fajta főzős műsor, Best Leftover Ever! címmel, melynek célja szintén az étel újrahasznosítása. Ebben a versenyzők maradékokból készíthetik el fogásaikat, ezzel is ösztönözve a nézőket az élelmiszerek, ételek további felhasználására.