Van okunk a félelemre?
Amelyik kutya ugat, az nem harap. Hogy mennyire igaz a mondás, azt azért nem érdemes kipróbálni. A kutya falkaállat, és mint ilyen, ösztönösen szabályokat követ. Természetesen vannak zavart, neurotikus kutyák is, akik szinte minden esetben agresszívan viselkednek, de ez azért ritkaság. Általánosságban elmondható, hogy a kutyák bizonyos szituációkban ugyanúgy viselkednek, azaz kiszámíthatóak. Ha fél, vagy fenyegetve érzi magát, lehet, hogy harap. Egy ilyen helyzetben nem tud szabadon dönteni, támadjon-e, vagy sem, az ösztöneit követi.
Nem az a lényeg, hogy hány lépcsőfokból áll egy terápia, hanem hogy a személyes félelmeknek megfeleljen, ezt pedig egy szakképzett terapeutának kell meghatároznia. Ha valaki úgy nő fel, hogy nem szerez rossz tapasztalatot, valószínűleg soha nem kell ezekkel az érzésekkel megküzdenie. Ha nincs is a családban kutya, jó, ha a gyerek találkozik a barátokkal, akinél van. Ha kis korától kezdve látja, tanulja az állati viselkedést, és nem éri trauma, valószínűleg felnőtt korában sem lesznek ezzel kapcsolatos félelmei.
Hozzászólás zárolva.