Vitamindilemmák
A tavaszi fáradtság, gyengeség hiányállapotra utal: a szervezet a tél folyamán felélte az ásványianyag- és vitaminkészletét, s nyomelemekből is pótlásra szorul a szervezet. Ilyenkor sokan még azok is a táplálékkiegészítők után nyúlnak, akik amúgy megelégszenek az egészséges táplálkozással. De miből mennyit kell, vagy lehet szedni az optimális hatás érdekében?
Természetes fáradtságűzők
- Fokhagyma: lúgosító hatású, jódban, kénben, foszforban és kalciumban gazdag, és bőven tartalmaz C-vitamint is. Erős antibakteriális és immunerősítő hatása van.
- Grépfrút, kivi: magas az ásványianyag-tartalmuk, és több bennük a C-vitamin, mint a citromban vagy a narancsban. Zsírbontó enzimjeik jó kiegészítői a tisztító- és fogyókúráknak is.
- Jégsaláta: magas a vastartalma, így a vérszegénység megelőzésére is kiváló, emellett egyéb nyomelemekben és rostokban is gazdag.
- Póréhagyma: vértisztító, pozitív hatású a légzőszervrendszerre és a májra. Értékes rostanyagán kívül tartalmaz még béta-karotint, C-vitamint, vasat, kalciumot és foszfort is.
- Savanyú káposzta: igen magas a C-vitamin-tartalma, gyakorlatilag az egyetlen olyan C-vitamin-forrás, amely egész évben rendelkezésünkre áll.
Forrás: Sulinet
A génektől is függ
Genetikai felépítésünk nemcsak a megjelenésünket és a tulajdonságainkat befolyásolja, hanem testünk működését is. Ezért fordulhat elő, hogy egyesek kolbászt ehetnek szalonnával, mégsem emelkedik a koleszterinszintjük, míg mások szigorú diétával sem tudják alacsonyan tartani vérzsírszintjüket. Vannak olyanok is, akik ropit majszolhatnak sós mogyoróval, mégsem lesz magas a vérnyomásuk, és akadnak, akiknek már a kombináció hallatán is felmegy – írja hírlevelében a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ). Egy új tudományág, a nutrigenomika azt vizsgálja, hogy a tápanyagok hogyan hatnak a DNS-re, a fehérjékre és az anyagcsere-folyamatokra, vagyis hogy az egyes ember miből és mennyit ehet ahhoz, hogy a genetikai felépítésének megfelelő táplálkozással legyen képes befolyásolni a betegségek kialakulását. Jose M. Ordovas, aki legelőször kezdte kutatni a nutrigenomikát, úgy véli, minél fiatalabb korban ismerjük meg az egyén genetikai felépítését, annál előbb tudjuk táplálkozását helyes irányba terelni, így akár az elsődleges megelőzés eszközévé is válhat a tudományág, amelynek eddigi kutatási eredményeit felhasználva az élelmiszeripar már „egyénre” szabott táplálékok gyártásával kísérletezik. E funkcionális élelmiszerek közös jellemzője, hogy az egészségre jótékony hatást fejtenek ki. Az egyéni tulajdonságokat figyelembe vevő étrend kialakítására azonban várni kell, a hatásmechanizmus felderítése és ennek átültetése a gyakorlatba még csak a kezdeti lépéseknél tart – állítja a szövetség márciusi hírlevele.
Hozzászólás zárolva.