Víz, szél és szabadság? -ez kell, ez a levegő!

Életerős öregek

Bár a második világháborúban sok balatoni hajó elpusztult, a hazai vitorlásélet tradicionálisan legnagyobb eseményén ma is számos történelmi fahajó indult. A Balaton legöregebb vitorlása, a Kishamis még a Young által alapított, majd távozása után a Stefánia Yacht Egylet által üzemeltetett telepen készült. A 114 éves gaff-kutter vitorlázatú hajó a Széchenyi-család jóvoltából épült meg, és a Stefánia színeiben versenyzett. Széchenyi Pál kormányzásával 1924-ig három versenyen diadalmaskodott (megnyerte a millennium tiszteletére kiírt regattát), majd több abszolút 2. és 3. helyezést gyűjtött a Kékszalagon, ahol idén is a 32. helyre futott be – a gyenge szeles versenyen ez kifejezetten jó helyezés. A tó második legöregebb vitorlása, a tavaly újjáépített 8-R jacht típusú Tramontana is rajthoz állt. Meglehet, hogy ez a világ első versenyhajó osztályának legrégebbi fönnmaradt példánya, az viszont biztos, hogy nyolc győzelmével a Kékszalag versenyek legeredményesebbje. A muzeális, gyenge szélben is kitűnő vitorlás idén 79. lett. A Kékszalag-csúcstartó, ötszörös győztes Nemere II. 27.-ként futott be. Az 1944-es építésű 2000-ben felújított 75-ös Schärenkreuzert Benacsek Jenő tervei és irányítása szerint építették az akkoriban Európa-hírű Balatonfüredi Hajógyárban egy három darabból álló sorozat első hajójaként. „Testvérei" az idén 18. helyen befutó Sirocco – amely Big Boy néven került vízre 1947-ben – és a turistákat hajóztató Lillafüred, amelyből sosem lett versenyhajó. Az idei Kékszalagon egy újabb „old timer" is rajthoz állt: a 2009-2010-es felújítás után az ugyancsak Benacsek által tervezett Daruvár a Vasas SC színeiben bontott vitorlát. Az 1938-ban vízre bocsátott hajó – egyike a legnagyobb balatoni vitorlásoknak, Magyarországon az első és egyben az utolsó szabad tervezésű kategóriába tartozó 60-as Seefahrtkreuzer – még abban az évben elindult a Kékszalagon, s bár a korabeli sajtó esélyesként tartotta számon, nem került be az első hat közé. 1940-ben 47 induló közül az 5. helyen végzett, az 1942-es versenyen azonban csak a 11. helyen futott be annak ellenére, hogy Fonyódnál 17 kilométeres előnye volt. Akkor a szél szinte teljesen leállt, és ezt kifejezetten nem szereti az elsősorban tengeri vitorlázásra szánt, nehéz német típus. Az idei sem a Daruvár versenye volt, a szélcsend legyőzte a hajót.